Elkerülhetetlen, hogy hallássérültként, miközben hallók között sürögtök-forogtok, ne fussatok bele néhány kommunikációs bakiba vagy kínos helyzetbe, amitől vagy csalódottak lesztek, vagy idegesek, vagy ne kezdenétek el kínotokba röhögni. Ezekre hoztam nektek néhány példát, ami tuti ismerős lesz nektek is!

#1 amikor lemarad a lényeg

Óh, igen, ehhez a hallók részéről többéves rutin kell, hogy ráérezzenek, mit nem értettünk abból, amit ők mondtak. Ez főleg akkor vicces, amikor visszaismétlitek, amit mond, szóról szóra, mondjuk így:

– …szóval megragadott a karodnál fogva, és…..?

És azt várjátok, hogy onnan folytatja, hiszen ezt értettétek. Logikus nem? Erre ő mindent elmond újra, csak azt a kérdéses részt nem, amit nem értettetek. És ezt egymás után többször megtörténik, a végén már nem érti, mit nem értünk, mi azt nem, hogy ő miért nem érti. Aztán végül ő már nem is emlékszik, miről is beszéltetek.

#2 amikor MINDENT elismétel

Imádom ezt a túlbuzgóságot a hallókban, de néha rájuk kell szólni kedvesen, hogy azért néha mi is értünk dolgokat. Ez új társaságban szokott előfordulni leggyakrabban, és új halló baráttal, aki nagyon szeretne segíteni. Ilyenkor azon kapjátok magatokat, hogy szinte az egész este mellettetek van a halló barátotok, és szinte mindent elismétel, ami elhangzik az este folyamán.

Ez elég kellemetlen tud lenni, mert úgy tűnik, mintha nem lennétek életképesek, másfelől nem elvárás tőletek sem, hogy mindig mindent elismételjenek nektek. Ilyenkor finoman jelezzétek neki, hogy imádjátok, amiét ennyire segítőkész, de inkább ti kérdeztek majd, ha valamit nem értetek, amíg ki nem alakul az az összhang, hogy fél mozdulatból is tudják, mikor nem értetek valamit.

#3 Amikor a halló barátod túl biztos abban, hogy nem értettél valamit

Az is kellemetlen tud lenni, amikor hosszú ismeretség után a halló barátod azt hiszi, ő már jobban tudja, mint te, hogy nem értettél valamit, vagy értettél valamit. És néha társaságban is rád pirít, hogy ezt értetted? Láttam, hogy nem, miért mondod, hogy igen?! Pedig valójában tényleg értettétek, hogy ki mit mondott.

Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy néha tudatosan nem figyelünk, mert nem érdekel, vagy fárasztó szájról olvasni. És szerintem ez belefér, a hallók is szokták csinálni.

#4 ,,Vagy nem ezt kérdezted?”

Mi is követünk el spontán hibákat. Ilyen az például, amikor valakit régóta ismerünk, és már nem is olvasunk szájról, hanem fél mozdulatból is ki tudjuk következtetni, mit akar/fog mondani nagy valószínűséggel. Ez azért is jön ösztönösen nekünk, mert a szájról olvasás miatt folyton előre gondolkozunk.

Emiatt előfordul, hogy nem várjuk meg, míg a halló barátunk végigmondja a kérdést, hanem reflexből válaszolunk:

-Igen, ezt a pólót vettem!

– …. (zavart arc)

– Vagy nem ezt kérdezted? (nevetés)

Hát igen, ilyen is van, de ezen általában mindenki nevetni szokott, néha különösen vicces párbeszédek szoktak ebből kikerekedni.