Szabó Gergellyel úgy ültem le, hogy csak kicsit beszélgetünk. Ehhez képest órák múlva is ránk nyitották az ajtót, mert annyira elmélyedtünk a beszélgetésbe. Szerettem vele beszélgetni: üdítő volt, áradt belőle az energia, és elámultam azon, mennyi mindent csinált már eddig, mennyire sokoldalú, és nyitott.

Először akkor hallhattatok róla, amikor a Divatkreátor második szériájának győztese lett, akkor maga mögé utasította az összes versenyzőt. Persze ma már csak egy állomásként emlékszik erre is, a divat iránti rajongása nem itt kezdődött, Gergely neve külföldön hamarabb vált ismertté, mint itthon.

Már kiskorában is szerette eldönteni, mit vesz fel

A győri srác sorsa talán már akkor eldőlt, amikor  olyan családba született, ahol többen is foglalkoztak textíliákkal. Már ötévesen tű, cérna és olló volt a kedvenc játékszere, általános iskolás korára pedig már nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon jó a kézügyessége. Nagyon jól rajzolt, így nem is olyan meglepő, hogy az első szakmája a grafikus szakma lett. Érettségi után úgy döntött, hogy megmarad művésznek, és az Iparművészeti Egyetem Textil tanszakára ment, nyomottanyag-tervező szakra.

Az, hogy mennyire szenvedélyes a munkájában, és mennyire bátran nyúl szokatlan megoldásokhoz, már a diplomamunkáján is megmutatkozott:

Sok év után én voltam az első az egyetemen, aki kizárólag férfi ruhákat mutatott be a diplomamunkájával, a skót szoknyákat vettem górcső alá. Annyira belemerültem a munka írásába, hogy az előírt oldalszám duplája lett a kész dolgozat.

Hamar elkezdte megvalósítani az álmait, pedig már akkor is megérezte, hogy nem egyszerű itthon érvényesülni a divat világában.

Mindenki félti a saját munkáját, helyét, és közben mindenki elvárja, hogy valamilyen különleges, kézzel készült, egyedi kollekcióval állj elő. Ez egy zárt világ, még lehetőséget is nehezen kapsz arra, hogy megmutasd munkáid által a tehetségedet.

Megpróbált alkalmazottként bekerülni neves tervezők mellé, de több sikertelen próbálkozás után Győrben megnyitotta a CASCADE Galéria és Design Stúdiót, ahol más feltörekvő tervezők is árulhatták a darabjaikat. Később azonban bezárta,  a szabadúszást választotta helyette.

Megerőltető volt egyszerre vezetni a stúdiót, éjjel pedig gyártani az újabb kollekciókat. Vitték az ékszereket, a ruhákat, mindent, így úgy döntöttem, hogy bezárok, és csak a tervezésre koncentrálok.

-meséli. Ugyanekkor nyerte meg a New York-i “MICA RUNWAY” multikulturális és nemzetközi hallássérültek fesztiváljának tervezői fődíját, rá következő évben pedig a Divatkreátort.

,,Nem foglalkozom a kirekesztéssel.”

Gergő használja a jelnyelvet, de beszél is. New Yorkban a nemzetközi jelnyelvet is volt alkalma alkalmazni, használni, és noha találkozott kirekesztéssel, ezzel igyekszik nem foglalkozni.

Előfordult, hogy egy állásinterjúra behívtak, mondták, hogy nem probléma a hallássérülésem, de végül olyan alapvető dolgokra sem figyeltek oda, hogy ne telefonon hívjanak.

-meséli. Részben ez is hajtotta a saját vállalkozás felé, bár hozzáteszi, ettől függetlenül rengeteg neves tervezővel és szakemberrel ápol szoros baráti viszonnyal. Ő ezekre koncentrál, ezeket tartja igaz sikernek és jó visszajelzésnek, nem a rossz élményeket.

Gergő nem klasszikus divattervező, nem is szereti magát annak hívni. Nem féléves trendekre tervez kollekciókat, és nem is csak ruhákkal foglalkozik: sminkel, körmöket készít, virágkompozíciókat alkot, ékszereket tervez és valósít meg. Ő tényleg ízig-vérig művész, aki a kreativitását és ötleteit kelti életre, bármilyen anyagból.

Róla elhiszem, hogy a porból is varázsol valami meséset.

Gergely munkáit itt nézhetitek meg!

A cikket írta: Puha Andrea