A hallássérült gyerekek (is) cukik, menők és viccesek!

Ha valaki azt gondolná, hogy a hallássérült gyerekek némák vagy unalmasak, akkor azt jobb, ha most elfelejti. A gyerekek irtó cukik, mikor tanulnak beszélni és sokszor vicces gyerekszájak alakulnak ki, miközben pakolgatják egymás után az olykor értelmetlen, vagy nem oda illő szavakat. Nincs ez másképp a hallássérült gyerekeknél sem, talán annyi a különbség, hogy a szülők jobban izgulnak, hogy vajon fog-e változni ez a helyzet, vagy felnőttként is így folytatjuk…

Van az a sztereotípia, hogy a hallássérült emberek némák. Mert ha nem hallanak, akkor beszélni sem tudnak. Ez így nem igaz! Van, hogy valaki jobban szeret egyedül, csendben lenni, nem szeret annyira társaságban lenni, de nem azért, mert ne lenne hangunk. De van olyan hallássérült gyerek, akinek megállás nélkül jár a szája! 🙂 Az igaz, hogy nekünk nehezebb és több időbe telik megtanulni szépen beszélni és talán vannak olyan hangok, amit sosem fogunk tökéletesen kimondani. De a beszédünk érthető, sőt mi több, a velünk való társaság teljesen élvezhető! 😀

Bizonyítékul jöjjön néhány vicces megszólalásunk, történetünk. A szüleink nem voltak könnyű helyzetben, ugyanis mi rendszeresen össze-vissza beszéltünk, mivel nem jól hallottuk a dolgokat. Szinte minden szóra volt egy saját szavunk. Ha az aranyköpésekkor a szólásaink arannyá változtak volna, már milliárdosok lennének. 😛

Én az oviban egyfolytában máshogy szavaltam a verseket, mint ahogy kellett (ezzel buktam le, hogy valami nem oké a hallásommal). Így lett anyák napján az én anyukám ájulás királylány, nem úgy, mint a többiek álruhás királylány anyukáik.

De Anna húgának is – aki születése óta nem hall jól- úgy rögzültek a szavak, ahogy hallotta. Így lett a csillag „külla”, a süt „kük”, a fáj „tá”. Az oviban kis műsorral készült a csoport, amiben a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak című dalocskát adták elő. Előtte be kellett mutatkozni. Anna húga volt a napocska, és egy nagy sárga kartonjelmezben kellett mondania, hogy Én vagyok a Nap, de helyette ő azt mondta, hogy: „Én vagyom a kük a Nap!” Mivel az óvónénik sehogy sem tudták átszokatni a helyesre, kiadták a szüleinek, hogy tanulják meg a műsorra. A szülők vért izzadtak, mire kimondta helyesen. Eljött a nagy nap és Anna húga lelkesen mondta, hogy „Én vagyom a kük a Nap!” Az ovis rögzülések nagyon erősek.

Zsolt azzal dicsekedett el, hogy az anyukája rokedlit (nokedlit) tud főzni. Kingának téliszonya volt, a tériszony helyett. Tamás pedig a fülbevalót mondta fűbevalónak. Annának garbó volt a gardrób és radiátor a gladiátor.

HUNCUT VAGY CUKI?

“Anyukám mesélte, hogy kiskoromban mindig azt mondtam, hogy azt szeretném, amit akarok! És amikor valami rosszat tettem akkor, hogy most elmegyek egy nagyot imádkozni.” (Ágnes)

KREATÍV

“Egyszer taxival utaztunk és Anyu nekem külön mondta, hogy ne mondjam el senkinek, erre én az egész családnak eljeleltem. De nem mondtam meg. 🙂 Viszont taxi óra helyett számtan forintot jeleltem.”  (Ferenc)

KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG

“A szájról olvasás nagy segítséget jelent nekem abban, hogy megértsem, amit a másik mondd, így amikor már kezd sötétedni, akkor egy kis fényre van szükségem, hogy biztos legyek a dolgokban. És ekkor szokott elhangzani az elsőre furcsa mondat: Légy szíves kapcsold fel a lámpát, mert nem látom, amit mondasz.” (Eszter)

A szemünkkel, világosságban hallunk dologgal mindenkinek van vicces élménye szerintem. 😉 A barátnőmmel mi is sokat “pizsamapartiztunk” úgy, mint a többi lány. De a buliból nem maradhatott ki a lámpaoltás utáni susmorgás. Viszont az a hangerő nekem esélytelen volt, így azt találtuk ki, hogy megvilágította a száját lámpával. Mindkettőnknek felejthetetlen élmény volt, ő a reflektorfénytől majd megvilágosodott, nekem pedig nem volt szükségem horror film nézéshez ahhoz, hogy fél fejeket lássak.

KOLIBAN…

“Az egyetemen történt, hogy a szobatársamnak csörgött a telefonja, míg nem volt bent. Kérdezte, hogy miért nem vettem fel. (Nem tudta, hogy hallássérült vagyok) Mondtam neki, hogy ha felveszem is csörög, meg amúgy se engem keresnek.” (Viola)

HALLÓKÉSZÜLÉK

Mikor kisgyerekként hallókészüléket kaptunk mi se tudtuk, hogy pontosan mi az. De egy gyerek fantáziájának nincsenek határai. Levente csigának hívta. Robi tiniként (de még most is 🙂 ) cyborg-kelléknek fogta fel a hallókészülékét.

A gyerekek őszintén megmondják a tutit, kérdezgetnek, kíváncsiak mindenre. Kaptam tőletek olyan történeteket is, amit halló gyerekek reagáltak a nagyothallásra, a hallókészülékre. Mazsolázgassatok belőle! 🙂

A buszon ültünk, amikor egy kisgyerek faggatta az anyukáját, hogy anya, ki a süket? Mondta az anyukája, hogy az, aki nem hall. Erre a kisfiú kérdezte, hogy mi lenne, ha ő is süket lenne. Akkor mit csinálna? Nem hallanád, amit mondanak. – Válaszolta az anyuka. Akkor, aki nem figyel az süket?  (Zsuzsi)

Két éves keresztfiam, mikor észrevette, hogy hallókészülékem (amit Kristóf halónak hív) van, elkezdte keresni az anyukája és az apukája fülében is. (Lili)

A lányom barátnői megkérdezték, hogy a szüleid nem tudnak magyarul?! (Rita)

Mikor kisgyerekek kérdezték tőlem, hogy mi van a fülemben, azt mondtam nekik, hogy rádió. Mikor közelebb hajoltak, megmozgattam kicsit, hogy sípoljon. Teljesen odáig voltak érte, ki akarták próbálni és még mondták is, hogy melyik zenét szeretnék hallgatni. (Dóri)

Egyszer visszalátogattam az általános iskolámba, ahol beszélgettem egy kisfiúval. Eleinte nem mondtam el neki a hallássérülésemet, mivel mikor visszakérdeztem a legnagyobb természetességgel ismételt el mindent. Amikor igazítottam a hajam elkezdett sípolni a hallókám. Erre felfigyelt és kérdezte, hogy mi ez. Teljesen bezsongott és kérte, hogy csináljam még egyszer. Utána kérdezgetett, hogy oda kell tenni ahova a fülbevalót, nem fáj-e és, hogy éjjel is bent van-e. (Sári)

Végezetül pedig el kell árulnom a szupererőnk titkát, amit egy kislány fejtett meg. Ha még ti sem tudtatok róla, akkor ezt nézzétek:

A Nagyi megkapja a hallókészüléket, az unokája is elkíséri az anyukájával. Mikor beteszik a fülébe a készüléket, a kislány kérdezi anyukájától: Anyu, Te tudtad, hogy a Nagyi elemmel megy?

Köszönöm mindenkinek a személyes történeteket! Én jót kuncogtam rajtuk és eszembe jutottak a hasonló sztorik, amik velünk történtek. Remélem nektek is tetszett és nosztalgiáztatok ti is. Írjátok meg a ti vicces gyerekkori történeteiteket, aranyköpéseiteket! 😉

Boldog gyereknapot! 🙂

A cikket írta: Kajtár Dóri

2018-05-29T08:33:30+00:00