Tudjátok, a múlt hétvégén két akadálymentesített filmet is vetítettek. Nagyon örültem a lehetőségnek, ugyanis ritka, hogy magyar felirattal és magyar hanggal mozizhatunk, pedig rajongok a filmekért. Kikapcsol. Szórakoztat. Még úgy is, hogy gyakorlatilag a felét nem szoktam hallani.

Két különböző helyszín, két különböző típusú film, de a cél egy: a kultúra legyen mindenkié, így a miénk is!

Csapó indul! 🙂

Az első vetítés helyszíne a Premier KultCafé volt. Hallottam már a kávézóról és nagyon tetszett, hogy a személyzetben találhatunk fogyatékkal élő: Down-szindrómás, mozgáskorlátozott, értelmi sérült, hallássérült embereket is. ♥♥ Nagyon örültem, hogy itt volt a vetítés, mert még nem volt lehetőségem meglátogatni ezt a szuper helyet. Annyira kedvesek és segítőkészek az itt dolgozók, hogy minden embernek – aki ódzkodik a fogyatékkal élő alkalmazottak munkahelyi integrálásától- el kellene ide látogatnia.

A kedves munkatársak Aston Kutcher macijával, amire lehet licitálni november 30-án 🙂

A szervezők: az AKKU (Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért) Egyesület 100%-ban akadálymentesített mozizást ígért. A Harman/Becker Automotive Systems Kft támogatásával készítették el Till Atilla Tiszta szívvel című filmjének audionarrációját és speciális feliratát.

Pócza Barbarával, a SINOSZ Veszprém Megyei Szervezet titkárával és az unokatestvérével, Évivel érkeztünk a filmre. (egy Barbival készült interjút itt olvashattok 😉 )

Barbival és Évivel izgatottan vártuk, hogy milyen lesz a film

Hihetetlen volt, hogy tényleg a mozgássérültek is kényelmesen be tudtak jönni, és nem valahol a sarokba kellett befészkelődniük, hanem akár középen is ülhettek. A vakoknak és a látássérülteknek igazi forradalmi újítás ez a projekt, hiszen a vetítést megelőzte a szereplők, a helyszín és az előzmények „bemutatása” majd a film közben a narrátor kiegészítő információkkal segítette a képkockák elképzelését.

A hallássérülteknek pedig dialógusokon felül, a képen kívüli, dramaturgiailag fontos zajokat és zörejeket, valamint a filmben elhangzó zenéket is feliratozták. És képzeljétek, a következő vetítéseken (mikor? mit fognak vetíteni? ) emellett egy speciális színkód segítségével még könnyebb lesz beazonosítanunk a megszólalókat. Én nagyon kíváncsi vagyok rá, ezzel még kényelmesebb lenne számunkra a filmnézés! Addig is csekkoljátok le a Sennheiser MobileConnect nevű alkalmazásukat, amit okostelefonra letöltve tudunk használni azokban a színházakban, moziban, ahol van MobileConnect “adó” készülék. (Magyarországon egyelőre csak a Pesti Magyar Színház és az AKKU rendelkezik a készülékkel, amit utaztatnak különböző helyekre.)

Nagyothallóként kicsit köztes helyzetben voltunk Barbival. Őszintén, én hamar elfáradtam, hiszen rengeteg információt kellett az agyamnak feldolgoznia. 😀 Néztem a filmet, próbáltam az eseményeket, történéseket összerakni. Olvastam hozzá a feliratot, (ami nem csak a párbeszéd volt, hanem kiegészítő információk is pl.: csörög a telefon, nyikorog a kapu…) és emellett hallottam a számomra nagyon gyors audionarrációt is.  Én nem tudtam figyelmen kívül hagyni a narrációt, és Barbinak is kellett egy bő félóra míg ki tudta zárni.

Annyi idő alatt, amíg egy halló, látó ember „csak” nézi a képkockákat és hallgatja a szinkront, addig mi ezenkívül olvastuk, hogy mit hallunk és meghallgattuk, hogy mit látunk és így állt össze a teljes kép. Egyszerre sokfelé kellett figyelni és a filmben is sűrű volt a váltás- élő filmből grafikává, majd újra élő filmmé és újra grafikává változott a képsor. De a következő vetítésekkor fülhallgatóval is lehet majd hallgatni a narrációt. 🙂

Az Akku Egyesület lelkes csapatának köszönjük, hogy mi is élvezhetjük a kultúrát!!

Évi is hasonlóan élte meg a szituációt, mint mi.  Az első 10 perc nagyon furcsa volt, úgy érezte, rengeteg az információ és alig tudja követni a történéseket. Nézte a filmet, hallotta a „férfi-hangot”, ahogy az eseményeket szinkronizálja és olvasta a szöveget, ami a vászon alján volt látható. De utána már teljesen megszokta és nagyon élvezte a filmet.

„Számomra, aki jól látok és jól is hallok, ez egy hatalmas élmény volt. Meg tudtam tapasztalni azt, hogy mekkora segítséget jelent egy ilyen technika a nem látó és nem halló embereknek. Időnként én is olvastam a vászon alján látható feliratokat, kíváncsiságból és időnként becsuktam a szemem, és elképzeltem azt, vajon én hogy látnám azt, amit a látássérült nézők képzelnek el a „férfi-hang” elmondottai alapján. Összességében úgy érzem, hogy nagyon nagy tanulság volt megnézni és meghallgatni ezt a filmet. Mindenkinek látnia kellene, akár siket, akár látássérült, akár látó és halló emberről van szó.”

És ez szerintem is így van. A hallás-és látássérülteknek végre szórakoztató lett a filmezés. A halló és látó emberek pedig kicsit bele tudtak bújni a fogyatékkal élő emberek bőrébe és megtapasztalhatták, milyen eggyel kevesebb érzékszervvel szórakozni a moziban. Köszönjük az AKKU Egyesületnek ezt a hasznos és tanulságos estét, valóra vált, hogy a kultúra mindenkié!

Csapó 2

Vasárnap délután pedig az Uránia Nemzeti Filmszínházban mentünk el a halló barátnőmmel, Noémivel A Pál utcai fiúk című filmet megnézni.

Nemcsak a vásznon volt mit nézni. Film előtt és után az épületet is megcsodáltuk. 🙂

Az Összhang projektet már ismerhetitek. A SINOSZ segítségével tavaly kezdtek magyar filmeket vetíteni, magyar felirattal akadálymentesítve. Nekem ez volt életem legjobb mozizása.  Semmi szorongás, kellemetlen érzések,zavaró tényezők, csak olvastam a hangokat és néztem a filmet. 😀 Noéminek is nagyon tetszett a kezdeményezés.

 “Nagyon érdekes volt. Az elején szokatlan volt, hogy olvasom, amit hallok, de aztán megszoktam. Egy élmény volt megnézni.”

Inspiráló film, amit nem csak láttunk, hanem „hallottunk” is, nagyszerű társaság, pompás helyszín. Egy esős délutánon kell ennél több?

A jókedvünket az eső sem tudta elrontani

Ha nem tudtál eljönni, ne csüggedj, hiszen a sorozat folytatódik! Mozizásra fel!