Gondolom, nem voltam egyedül azzal az érzéssel, hogy csalódottan vettem tudomásul, nincsen feliratos verziója az Oscar-díjas magyar rövidfilmnek. Pedig azt hiszem, mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, mi hangzik el a filmben pontosan, hiszen úgy lehetünk igazán büszkék egy magyar alkotásra, ha értjük is, véleményt formálunk róla.
A SINOSZ megtette a szükséges lépéseket a feliratozás felé, ám addig is szeretnélek benneteket egy lépéssel közelebb vinni benneteket az élvezhető film felé. Köszönet érte Verica Babinszkinak, aki legépelte a kedvemért önként a film szövegét!
*
A film elején a gyerekek halkan énekelnek, távolról, egy osztályteremből lehet hallani a kórust.
Az igazgató a szülőknek: … és így hamarabb be fog tudni illeszkedni.
Az igazgató Zsófinak: Na, láttál valami érdekeset?
Zsófi: Nagyon szépen énekelnek.
Igazgató: Hát igen, a kórusunk. Elég híresek vagyunk. Járjuk a fesztiválokat, sorra nyerjük a díjakat. Zsófi anyukája: Be lehet még kerülni?
Igazgató: Hogyne, persze. Mindenkit szívesen látunk a kórusban. Ez az egyik alapelvem.
Igazgató Zsófinak: Szeretsz énekelni?
Felhangzik az ének, gyerekzsivaj hallatszik, becsengetnek az órára. Pakolás, zörgés, leülnek a helyükre.
Egyik kislány Zsófinak: Mi a neved?
Zsófi: Havasi Zsófi.
Másik kislány: Ott hátul a beszélgetést légy szíves fejezd be! Osztály vigyázz!
Felállnak, csikorognak a székek.
Hetes jelent: Jutka néninek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 28…
Jutka néni: 29.
Hetes: 29. Hiányzik (mond két nevet).
Jutka néni: Köszönöm. Üljetek le. Gondolom már észrevettétek, hogy egyel többen vagyunk. Szeretném nektek bemutatni Zsófit.
Zsófinak mondja: Nem kell fölállni, ülj le nyugodtan.
Osztálynak: Hát akkor vegyétek elő a környezetismeret tankönyvet, és nyissátok ki a 42. oldalon. Az ország legnagyobb összefüggő természeti egysége az Alföld, ami az ország keleti részén helyezkedik el. Azután következik a Kisalföld, amiről beszélnünk kell, ami az ország észak-nyugati részén helyezkedik el. Ezek után beszélnünk kell még a…Liza, mit csináltok ott?
Liza: Én? Semmit!
Jutka néni: Tomi, menj csak ki a folyosóra egy ötpercesre! Szóval, a Dunántúli-középhegységről és a Dunántúli-dombságról…. (ír a táblára, lehet hallani a kréta hangját, ahogy ír)
Szünet, gyerekzsivaj Zsófi és Liza köszönnek egymásnak.
Liza: Nagyon szép a karkötőd. Megnézhetem?
Zsófi: Tartsd a kezed.
Liza: Nagyon szép, honnan van?
Zsófi: Anyukám hozta, Bécsből. Szerencsekarkötő. A tiéd is szép.
Liza: Köszi. Olyan, mint egy telefondrót.
Zsófi: Tényleg! (nevet)
Némi gyerekzsivaj után bejön a kórusvezető tanárnő, Erika néni, köszön.
Erika néni: Sziasztok!
Osztály: Csókolom, Erika néni!
Erika néni: Kedves kórus, már csak 10 nap, és itt az országos verseny. De van egy nagy hírem, aki idén megnyeri, elmehet egy külön kórusos utazásra Svédországba (kihangsúlyozza, hogy Svédország, a gyerekek izgatottak lesznek), az Európai Kórusok Fesztiváljára. És mondanom sem kell, az idén is mi fogjuk megnyerni, mert mi vagyunk a legszebb és legjobb kórus az egész országban, ugye?
A gyerekek együtt: Igeen!
Erika néni: Jó. Szóval, most az a fontos, hogy mindenki figyeljen, gyakoroljon, koncentráljon, csinálja a maga dolgát teljes bedobással. Ez most nem babazsúr. Ma átvesszük az egész műsort, és tanulunk valami újat is. Mindenki kész?
Gyerekek: Igeeen!
Erika néni: Az új jövevények is? ….. Akkor beéneklés!
Skáláznak, majd énekelnek egy népdalt.
Erika néni: Köszönöm szépen, mindenki nagyon ügyes volt. Következő próba szerdán, de ezen a héten beiktatunk egy plusz próbát péntekre is, mindenki írja fel. Kössétek fel a gatyátokat! … Tudjátok, mi a szabály! Egy gyerek – egy csoki!
A gyerekek: Viszontlátásra!
Erika néni: Gyere Zsófi, maradjunk egy kicsit, beszélgessünk. Nyitva hagyják a gyerekek az ajtót, utánuk szól: ajtó!
Visszafordul Zsófihoz: Énekeld csak el nekem a Pál Kata Pétert!
Megadja neki a kezdőhangot zongorán, Zsófi elkezdi énekelni.
Erika néni: Jójójó, elég lesz, köszönöm. Na, idefigyelj. A következő próbától azt fogjuk csinálni, hogy nem énekelsz hangosan, csak tátikázol. Tudod, az mit jelent?
Zsófi bizonytalanul: Hmmm. Nem énekelek?
Erika néni: De, a fejedben ugyanúgy énekled a dalt, és mozgatod a szádat a többiekkel együtt meg minden, csak hang nélkül.
Zsófi: De… miért?
Erika néni: Mert még gyakorolnod kell sokat. Nem vagy elég jó. Külön odafigyelek rád, és szólok neked, ha már énekelhetsz. Zsófi! A többieknek ezt nem mondjuk el. Ugye nem akarod, hogy azt gondolják, hogy nem vagy olyan jó, mint ők?
Zsófi: Nem…
Erika néni: Csokit vegyél!
Zsófi kimegy. Nyílik az ajtó.
Liza: Tök jó a cipőd. Megdicsért az Erika néni?
Zsófi: Aha…
Liza: Mindig ezt csinálja, nagyon odafigyel mindenkire. Szerintem ő a legjobb fej az összes tanár közül, nem? Meg a legcsinosabb is. Jutka nénit is szeretem. István bácsit viszont utálom. A régi sulidban is volt kórus?
Zsófi: Csak énekóra volt.
Liza: Én már tavaly év eleje óta benne vagyok és imádom. És apukám (tele van a szája, úgy beszél), aki a rádióban dolgozik, azt mondta, hogy ha ügyes leszek, bekerülhetek a rádiós kórusba, ami a leges legjobb. Nem akarsz eljönni velem a felvételire?
Zsófi: Hááát.
Liza: Miért vagy szomorú?
Zsófi: Nem vagyok.
Liza: És neked ma melyik dal tetszett a legjobban?
Zsófi: Hú, nem tudom. Talán az a kakasos.
Liza: Nagyon jó! Nekem a kedvencem a bikaviadal. Apukám zenéi közül. Meg a rókatánc. Azt ismered? Zsófi: Nem.
Liza: Nem akarsz hozzánk átjönni? Megmutatom.
Zsófi: Nem, nekem most haza kell mennem.
Liza: Hát jó. Akkor szia.
Zsófi: Szia!
Zsófi anyukája: Zsófi, vacsora!
Zsófi: Jövök!
Zsófi halkan énekli a Pál Kata Pétert, egyre halkabban.
Suliban játszanak, mondókáznak, tapsolnak a gyerekek, énekelnek.
Zsófi: Nem megyünk át hozzátok? Megmutathatnád a rókatáncot.
Liza: Miért nem énekeltél ma?
Zsófi: Mi?
Liza: Ma a próbán miért nem énekeltél?
Zsófi: Te vagy a fogó!
Szól a Rókatánc, Zsófi kiabálja, hogy még egyszer, de Liza a fülhallgató miatt nem hallja.
Liza: Jól van, ne kiabálj már, csak vicceltem!
Zsófi dúdolja a Rókatáncot.
Liza: Látod, tudsz te énekelni!
Liza: Zsófi! Most mi van? Zsófi! Miért nem énekeltél ma? De most komolyan? Ha ezt Erika néni észreveszi… És ő mindent hall ám. Nagyon mérges lesz rád. És most… Nem is Erika néni a fontos. Hogy fogunk így nyerni? Mondj már valamit!
Zsófi elhaló hangon: Tudsz… titkot tartani?
Liza: Becsszó!
Zsófi sírós hangon: Azt mondta Erika néni, hogy… (sír)
Kóruson énekelnek.
Erika néni: Álljunk meg! Álljunk meg egy picit! Mi van Liza, elvitte a cica a hangod?
Liza: Nem, Erika néni, kérem!
Erika néni: Akkor megengedi a kisasszony, hogy folytassuk? Az ismétléstől.
Liza: Nem.
Erika néni: Tessék?
Liza: Erika néni, kérem, én már nem szeretnék többet a kórusban énekelni.
Erika néni: Ne butáskodj Liza, pár nap és itt a verseny!
Liza: De ez nem igazság, Erika néni!
Erika néni: Na jó, elég volt!
Liza kiabálva: Tudom, hogy nem tetszik hagyni őket énekelni! Zsófit sem, a Timit sem, a Dettit sem, a Zolit sem, meg még egy csomó mindenkit! Csak így tátognak, mert azt tetszik gondolni, hogy ők nem elég jók. Ez nem igazság, Erika néni!
Erika néni: Az élet nem mindig igazságos, Lizácska! … Liza, nem mész te sehova! Én tudom, hogy te nagyon szereted a kórust. Mi mindnyájan imádjuk, szeretjük csinálni. Szeretünk benne lenni. És itt mindenki nagyon keményen megdolgozik azért, hogy mi legyünk a legjobbak. Még azok is, akik nem énekelnek hangosan. Nem mindenki olyan szerencsés, mint te. Szerinted igazságos lenne, ha csak a szerencsések lehetnének itt? De ha mindenkit hagyunk énekelni, akkor sohasem leszünk a legjobbak. Valaki nem énekel olyan jól, ez az igazság. Én sosem akartam senkit….(hezitál).…megnevezni…ez…nem az ő hibájuk. De tudod mit? Ha akarod, akkor…akkor megtehetjük. Na, gyerekek, akkor kinek mondtam azt, hogy ne énekeljen hangosan? Lehet bátran jelentkezni!
Erika néni szomorúan folytatja: Látod? Ez most mire volt jó? Ha szép csendesen tátikáznak, akkor megnyerjük a versenyeket. És a te szép hangod is hallatszik majd. És elmehetünk egy csomó tök jó helyre. Svédországba. És mindenki elmondhatja, hogy az ország legjobb kórusában énekel. Az igazságos lenne, ha valaki csak úgy gondolhatna egyet, és megfoszthatná a többieket ezektől a jó dolgoktól? Pont te, akinek ilyen szép hangja van. Szerintem nem lenne igazságos. Ha ezek után bárki szeretne kilépni a kórusból, akkor tessék. El lehet menni. Az igazgató úr biztos nem fog örülni, és a szüleitek is nagyon szomorúak lesznek, de… felőlem el lehet menni (sóhajt). Senki? Akkor mindenki az elejétől!
Zsófi: Gyere! Mutatok egy helyet.
Liza: Ez nem igazság! Pukkadjon meg! Mindenkinek kéne énekelni.
Zsófi: Asszem van egy ötletem.
Szünet van, tapsolnak ritmusra a gyerekek.
Erika néni: Akkor indulás! Vár lent a busz! A versenyen egy lány énekel egy népdalt egy másik suliból, utána tapsolnak.
A konferáló: Köszönjük szépen ezt a szép dalt Kovács Sárinak, köszöntöm nagy szeretettel a Virág Utcai Általános Iskola kórusát. Vezényel Tolnai Erika tanárnő. (taps)
Erika néni: Igyekezz, igyekezz! Zárd fel a sort! Fejeket a közökbe!
A gyerekek hang nélkül, tátogva énekelnek egytől egyig. Közben Erika néni suttog, hogy énekeljenek.
Erika néni: Hangosan! Hangosabban! Mindenki hangosan! (sóhajt) Semmi gond. Ezt nem csinálhatjátok. Hangosan énekeljetek! (közben a közönség morajlik)
Erika néni suttog a gyerekeknek: Énekeljetek! Nem halljátok? Hangosan, mindenki, énekeljen mindenki!…Ezt nem hiszem el! Rohadékok!
És kimegy.
Liza elkezd énekelni egyedül, aztán felhangzik a zongora és mindenki csatlakozik az énekhez.
Vége!