Néhányan azok közül, akik pályáztak a Signia felhívására, összerázódtunk november 25-én a Púder Bárban. Délután kettőtől este hétig beszélgettünk, játszottunk, megosztottuk tapasztalatainkat a hallókészülékekről, szerelemről, barátságokról, életről.

Maga a találkozó gyorsan eltelt, a hangulat végig nagyon klassz volt, már csak azért is, mert ritka, hogy ennyi nagyothalló rázódik össze egy helyen. Ez már csak ilyen, hallók között nőttünk fel, köztük tanultunk, dolgozunk, élünk, így egy idő után elfeledkezünk arról, hogy néha jó lenne sorstársakkal beszélgetni erről vagy arról. Pedig néha az is kell.

Nem azt mondom, hogy mindig emiatt kell összejárni, hanem azt, hogy egy bowling, egy mozi, egy közös buli közben szó eshet bármiről. Ha baj van, akkor arról is. Nekem egy ilyen társaság jól jött volna sokszor, de nem volt sosem.

De nektek miért ne lehetne?

Ha szeretnétek időnként egy lehetőséget, ami biztosítja, hogy találkozzunk, szóljatok. Megoldjuk. Ismeritek a mondást, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát? Ez rátok is igaz. Ha nem mondjátok, nem találjuk ki.

Mondjátok ki, hogy mire van szükségetek!