Az Erasmusról már hallhattatok. Napjainkban nagyon népszerű egy félévre más országok egyetemének polgárává válni. Minden fiatal számára nagy kihívás ez, többek között az új környezet,  az új nyelv és az új kultúra miatt. És nekünk, fogyatékkal élő, ám értékes tanulóknak pedig óriási kihívás. De az Erasmusnak van egy szuper kezdeményezése, az ExchangeAbility, ahol figyelnek a speciális igényeinkre: segítenek, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak és merjünk kilépni a komfortzónánkból.

Kíváncsi vagy, hogy a saját szakmádat más egyetemen miként tanítják? Régóta utaznál valahova? Szert tennél nemzetközi kapcsolatokra, barátságokra?Mi miért maradnánk ki a nagy kalandokból?  Következő év elején lehet beadni a pályázatokat, (fogyatékkal élő hallgatóknak kiegészítő ösztöndíjat is lehet igényelni!). Ha érdekel titeket ez a téma, akkor bővebben is írok róla. 😉

Az ESN (Erasmus Student Network), olyan szervezet, amely a külföldről érkező diákoknak segít, hogy könnyebben boldoguljanak. Bemutatják nekik a várost,  segítenek az ügyintézésben és szerveznek nekik kulturális,  szórakoztató programokat. inden félévben szerveznek Social Inclusion Days-t, amikor a jótékonykodás, segítségnyújtás van középpontban.  Ilyenkor közösen vért adnak, hajléktalanoknak ételt osztanak, oviban/kórházban festenek.

A debreceni szervezet (ESN Debrecen) gondolt egyet, és kitalálták, hogy jó lenne tudni, hogyan segíthetnek a hallássérülteknek, ezért közösen szerveztünk egy Jelnyelvi Workshopot, a Fogyatékkal élők világnapja (december 3) másnapján. Vendégünk volt Pamli Rita, a SINA-HBME titkára és a párja, Juhász Ferenc és a jelnyelv tolmácsuk, Bencsik Erika.

A társaság felét külföldi diákok tették ki. Miután a jelnyelvet magyar nyelvre tolmácsolta Erika, azt még angol nyelvre is lefordították. (Szerintem jól átélhető volt, hogy hozzánk is fáziskéséssel jutnak el az információk, míg a képeket a fejünkben konvertáljuk hangra.)

Miután összegyülekeztünk egy jelelő pletykajátékkal indítottunk és a már amúgy is szuper hangulatot tovább fokoztuk.

Játékszabályra várva

Aztán Rita tartott egy kis előadást. Az elején ismertette, hogy a hallássérültek lehetnek siketek vagy nagyothallók.  Rita és Ferenc képviselte a siketeket: ők nem hallanak, hanem jelnyelvvel kommunikálnak, az az anyanyelvük. Megtudhattuk milyen okai lehetnek a hallásvesztésnek, megismerhettük a jelnyelvet, mint anyanyelvet és egyéb érdekességeket a jelnyelvről. A nagyothallókat pedig én képviseltem. Hallókészüléket viselve hallunk valamennyit,  ki többet,  ki kevesebbet. Emellett szájról olvasunk,  általában nem használjuk a jelnyelvet, mert hallók között élünk.

Rita

Egy nagyon érdekes feladatot kapott a csapat. Videót kapcsoltak be, ahol Ferenc különböző szavakat jelelt és három lehetőségből lehetett választani. Miután végeztünk nekünk kellett ismertetnünk a megoldásokat. Próbálkoztunk, és sokaknak nagyon jól ment. Így játékosan nagyon hamar meg lehet barátkozni a jelnyelvvel és mindenki büszkén mutatta,  ami megmaradt neki. Na szerintetek melyik szavakat jelelik? 🙂

A következő játék szintén pletykajáték volt. De ha már így megy a jelelés, kipróbáltuk,  hogy mennyit értünk a történetből, ha csak mimika van. Még az egyértelmű, “feleslegesnek” tűnő mimika is számít. Mindenki lehagyott egy kicsit és a végére alig maradt valami, így vicces kis történet született.

A játékok után egy kis fórumot tartottunk. Záporoztak is a kérdések. Ilyenkor szokták mondani, hogy jó a kérdés, de most tényleg annyira jó kérdéseket tettek fel. 😀 Átjött belőle, hogy tényleg érdekli őket hogyan élünk, boldogulunk. Ez nagyon jó érzés volt. Többek között kíváncsiak voltak, hogyan tanulnak a siket gyerekek, hogyan gondolkoznak a siketek: magyarul vagy jelnyelvül? A városoknak, nevezetességeknek van jelük? Magyarországon van lehetőség idegen jelnyelven tanulni (pl. franciául).Kíváncsiak voltak, hogy számunkra mi a legnehezebb? Ritának a halló társaságokban a kommunikálás, nekem az idegennyelven/külföldiekkel való kommunikálás. (Ilyenkor cserben hagy a szájról olvasási tehetségem 😛 ) Ti mit válaszoltatok volna? 😉

Hogyan érezték magukat az előadók?

“Nagyon jó volt veletek lenni. Nekünk új volt, hogy többszörös fordítás mellett tartottunk előadást és beszélgettünk. Úgy érzem jól sikerült az érzékenyítés. 🙂 ” (Rita)

 

“… És ennek ékes bizonyítéka az, hogy az előadás eredetileg 55 percbe lett tervezve, de majdnem 2 órásba torkollott. 🙂 Tehát ebből simán meg lehetett azt ítélni, hogy mindenki nagyon jól érezte magát!” (Ferenc)

Nagyon jókedvű, felszabadult hangalatú beszélgetéses délután volt. Bátran mertek kommunikálni velünk, mertek kérdezni, nekem ez hatalmas élmény volt, hogy nem érezték magukat feszélyezve, hanem megértettük egymást. Záró akkordként  Ferenc megkérdezte, hogy szerintünk vezethet-e repülőt hallássérült?  Akkor voltak, akik rádiós kommunikáció miatt azt mondták, hogy nem. Erre Ferenc megmutatta nekünk Eric Mansfield-et. Nincs lehetetlen! 😉

Az érdeklődésre való tekintettel, valószínűleg lesz folytatás! 😉