Sokszor említettem már, hogy mennyire fontos az, hogy meséljünk arról, milyen nagyothallóként a világ. Ha nem mondjuk el, hogy mikkel kell megküzdenünk, mi okoz nehézséget, akkor nem tudnak változtatni rajta a körülöttünk élő emberek. A legtöbb küzdelmünk a kommunikációval van. Ezek a problémák jórészt kiküszöbölhetőek, ha mindkét fél (mi és a jól halló emberek is) hozzá teszi a maga részét. Én úgy tapasztalom, hogy sokan segítenének nekünk, csak nem tudják, hogyan tudnának. Tartanak attól, hogy nem tudnak segíteni, vagy éppen túlzásba esnek. Ez a félelem részben jogos, hiszen régebben tettem fel egy szavazást a Hangforrás Facebook oldalára, mely így szólt: „Tapasztaltátok-e, hogy túlzottan beleszóltak az életébe azért, mert hallássérültek vagytok?” A szavazók 53%-a „A sajnos igen” mellett tette le a voksát, a maradék 47% pedig a „Soha, vagy nagyon ritkán”-ra kattintott. Viszont ez nem jelenti azt, hogy akkor inkább hagyjuk az egészet.
Megkértem hát a sorstársaimat, hogy milyen tippeket adnának azoknak, akik igyekeznek azon, hogy gördülékenyen menjen a kommunikáció a hallássérültekkel.
Sok-sok válasz érkezett be, a vélemények nagyon hasonlóak és ezekből állítottam össze a 12 pontos útmutatót, ami segíthet a segítésben. 😀
#1 Elfogadás, empátia, türelem
Az első és legfontosabb, hogy fogadjatok el bennünket, a hallássérülésünkkel együtt! Hallani kevesebbet hallunk, de az értékünk nem veszett el a hallásunkkal együtt. Ugyanannyit érünk, mint azok az embertársaink, akik jól hallanak. (Ezt a kérdést önmagunkkal is tisztázni kell, de van, hogy a családtagok nem akarják elfogadni ezt az állapotot.) Kérjük, hogy legyetek velünk türelmesek, empatikusak, de nem azt, hogy sajnáljatok minket.
#2 Jelezd, hogy beszélgetni szeretnél!
Nyugi nem időpont foglalásra gondolunk! Nem vagyunk ilyen flegmák. Sőt, amikor köszönsz és nem köszönünk vissza, de még csak nem is reagálunk, az sem azért van, mert bunkók lennénk, hanem mert nem hallottuk. J Ezért fontos, hogy mielőtt elkezdesz hozzánk beszélni, érdemes megérinteni a vállunkat, karunkat vagy más módon felhívni a figyelmünket, mert amúgy nem biztos, hogy észrevesszük, halljuk, hogy mi vagyunk az üzeneted célpontja.
#3 Szemből kommunikáljunk egymással!
A szájról olvasás miatt szükségünk van a szemkontaktusra! A hátulról és oldalról érkező hangok eltévednek és nem jutnak el hozzánk. Ne vedd sértésnek, hogy mi nem a szemedbe nézünk. Tisztelünk téged, de a szájról olvasás nagy segítség és biztonságban érezzük magunkat tőle.
#4 Csak természetesen!
Milyen a jó beszédtempó? Semmiképp se hadarj! Hanem tagoltan, kissé artikulálva beszélj. Ne lassíts be és ne húzd el a szavakat, mert azzal kevésbé lesz érthető a mondandód.
A közhiedelemmel ellentétben nem szükséges a kiabálás!
Persze a suttogás és a motyogás is esélytelen nálunk. A határozott, magabiztos hangerővel többet érünk, mint az üvöltéssel vagy sutyorgással. Valahol az arany középutat kell eltalálni. Kattintsatok erre az angol nyelvű oldalra, ahol „kipróbálhatjátok”, hogy milyen a különböző halláscsökkenés. Nagyon érdekes, hogyan hall egy nagyothalló, egy fülzúgásos.
#5 Egyszerűen!
Amennyire lehet, kerüld a felesleges körmondatokat. Persze nem arról van szó, hogy akkor kizárólag tőmondatokban beszélgessünk. Csak, ha a helyzet úgy kívánja meg, akkor többet jelent egy-egy jól artikulált kulcsszó, mint a feltűnő kiabálás agyonragozott bonyolult, összetett mondatokkal. Több a félreértési lehetőség is. Emiatt előnyös, ha kevesebb idegenszó található a mondataidban.
#6 Kérdezz vissza, hogy értette-e.
Ha van hallássérült ismerősöd, szinte biztos előfordult már veletek is, hogy láttad rajta, hogy akkor is bólogat, amikor nem értette, amit mondtál neki. Lehet szégyenlős, vagy nem akar fárasztani, segíts neki, azzal, hogy bizonyos időközönként, (vagy amikor szükségesnek látod) rákérdezel, hogy hallotta-e, amit beszélgettetek. Így ő is magabiztosabb lesz és te sem beszélsz feleslegesen.
#7 Figyelj a körülményekre!
Ha találkozót beszélsz meg hallássérült ismerősöddel, figyelj a megfelelő helyszín kiválasztására. Amennyire lehet, legyen a hely csendes, nem sötét és ne kerüljetek egymástól távol. Aprópó, távolság! Ne ijedj meg, ha a személyes zónádba belépünk. Sokszor észre sem vesszük, csak azért megyünk olyan közel, hogy jobban halljunk. 😉
#8 Figyelmeztesd a hátulról érkező veszélyforrásokra!
Lehet elsőre nem is gondolnátok, hogy a sétálás mennyi koncentrációt igényel nálunk. Egyszerre szájról olvasni és az útra is figyelni nem olyan egyszerű (az egyensúlyi problémákról nem is beszélve, akinek az is van a füle miatt). Szólj, ha valami váratlan dolog történik a hátunk mögött, mert nem valószínű, hogy csevegés közben még azt is meghalljuk.
Ezen kívül iskolapadban, irodában, munkahelyen, bárhol, ha hátulról érkezik valami hang, segíts annak a „tolmácsolásában”.
#9 Telefonálás helyett írj inkább SMS-t / Messenger / Viber / What’s Up üzenetet!
A telefonálás sokaknak nem megy. Léteznek már Bluetoothos készülékek, amikkel egész jól megy már a telefonálás, de az írást szinte mindenki jobban preferálja. A szó elszáll, az írás megmarad! Lassabb ugyan, de megéri, hiszen így értjük egymást.
#10 Legyél diszkrét!
Mikor segítesz, ne úgy segíts, hogy a tízméteres körzetben már mindenki tudja miről van szó. A hallássérültek kellemetlenül érzik magukat, mert már a körülöttünk lévőek már tudnak „mindent”, mi meg még mindig nem értünk semmit. Itt megint az jön elő, hogy attól még, hogy hangos nem feltétlen érjük.
#11 Kreatív megoldásokkal pótolhatod a hallás hiányát!
Vannak szituációk, amikor praktikus megoldásokra van szükség, mert ezek vezetnek eredményhez. Például, mikor suttogni kellene, de azt úgy se halljuk, akkor valami kódrendszert ki lehet találni. Az ilyen praktikus megoldásokból sokszor mókás, izgalmas történetek jönnek létre. Nektek van ilyenetek? 🙂
#12 Kérdezd meg a hallássérült ismerősödet, kérd ki a véleményét.
Zárásként megjegyzem, hogy ezek a tippek nem kőbevésettek, csak irányt mutatnak. Mivel különbözünk egymástól, érdemes megkérdezni az érintetteket, hogy konkrétan neki mi segít. Beszélgess erről bátran a hallássérült ismerősöddel, és ha kell, változtassatok a szokásaitokon, hogy jobban megértsétek egymást és zavartalan legyen köztetek a kommunikáció!
A listát lehetne még folytatni, de nagyrészt ezeket a válaszokat kaptam. Szeretném itt is megköszönni mindenkinek a válaszát, közreműködését! Ami pedig szerintetek kimaradt, írjátok meg hozzászólásban, és ha lesz rá igény, összehozunk egy második részt is! 😉
Kedves jól halló Olvasók! Kérlek, írjátok meg Ti is, hogy szerintetek nekünk, hallássérülteknek mire kellene (jobban) odafigyelnünk!
Köszönöm, hogy elolvastátok és remélem hasznos volt számotokra!
Jó készülődést mindenkinek az Ünnepekhez! 😉
A cikket szerkesztette: Kajtár Dóri
