Mert bizony a hallássérült lét néha móka és kacagás! Nekem legalábbis rengeteg nevetős pillanatot tud okozni, és ezeket nem cserélném el a világ minden kincséért sem! Rosszabb napokon, ha felidézem ezeket a pillanatokat, máris jobb kedvem kerekedik, és röhögnöm kell, de úgy istenigazából. De, hogy ne csak egyedül röhincséljek magamban, megosztom veled is ezeket az eseteket.

Amikor tudod, hogy nem tudsz telefonálni, de valaki hív

Történelmi pillanat.
Valaki megpróbált felhívni telefonon. Elég kitartó volt.
Lehet, elfelejtette, hogy nem hallok?
Hm.

Az esetek nagy részében egy csalódott értékesítő sóhajt fel, hogy egy kuncsafttal kevesebb lett a listáján.

Amikor egy új ellenkező neművel beszélgetsz, aki nem tudja, hogy nem hallasz

És a kitartó bámulásod után – mivel szájról olvasol, ugye – , megkérdezi:

Azért nézed a szám, mert meg akarsz csókolni?

Amikor elfelejted, hogy a hallókészüléked nincs bent a füledben

És akkor ilyenek történnek.

Amikor kómásan reggel meg akarsz nézni egy beszélgetést youtubeon, mert pont jó szögben van az emberek feje, és feltökölöd a hangerőt youtubeon, de semmi.

Aztán ellenőrzöd, hogy a gép némítva van, vagy nincs. Ott is minden rendben, a gép és a youtube hangereje is fullon, közben megy a videó. Pár percig vizsgálódsz, nem érted, hogy mi a baj, és a gondolattól, hogy a géped tönkrement hangügyileg, hangosan kimondod, hogy faszom.

És azt se érzékeled.
….
?
!!!!!!!

Rájösz, hogy nincs bent a hallókészüléked, és gyorsan leállítod a videót, és reméled, a szomszédok nem hívták rád a rendőrséget csendháborításért.