“E szép tavaszi nap

a bolondok napja

bizony bolond, aki 

kapja  s elfogadja.

Ám inkább légy bolond

mint kinevethetetlen

hagyd, hogy a külvilág

rajtad is nevessen.”

(Aranyosi Ervin)

 

Április a bolondozások hónapja, első napját  el is nevezték bolondok napjának. A bolondok napját világszerte megünneplik ma is. Az április hónapot a naptárt megreformáló Julius  Ceasar nevezte el az ősanyaként tisztelt Vénuszról, akinek a második neve Április volt. Az április szó azt jelenti, megnyitás, valaminek a kezdete, a természet újjászületése. Ez inspirálta azt a döntését, hogy minden év április elsején kezdődjön. Mely nap arról is nevezetes volt, hogy konzulként  ekkor lépett először hivatalba. Újévkor  Róma polgárai  tréfálkoztak, és apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. Ez a szokás hosszú ideig volt érvényben, mígnem IX. Károly francia király 1564.-ben, elhatározta, hogy a hivatalos évkezdet napja ezentúl január elseje legyen . A franciák azonban  úgy megkedvelték az április elsejei dátumot és a hozzá kapcsolódó bolondozást, hogy

elnevezték hamis évkezdetnek és bolondoztak tovább kedvükre ezen a napon Az ajándékozás szokását később elhagyták, de a bolondozáshoz, tréfacsináláshoz köröm szakadtáig ragaszkodtak.

Más nézetek szerint  az áprilisi tréfálkozás abból a szokásból ered, mely szerint  a rómaiak a háború istenének, Marsnak az ünnepén megengedték a rabszolgáknak  ezen az egy napon helyet cseréljenek velük, és úgy viselkedhetnek, mintha szabad polgárok volnának.

E nap a világ minden táján a tréfálkozás napja. Azt a szegény ördögöt, akit ilyenkor megtréfáltak és nyilvánosan kinevettek április bolondjának nevezték. A bolondját járatják vele kifejezés ma is használatos. Megsértődni nem illett ezeken az “ugratásokon”, gyakran a bolondját  járatott személy is velük nevetett, ám ez a kacaj keserű lehetett. Előfordult, hogy ezek az ugratások úgy eldurvultak, a középkorban az egyháznak kellett tiltó rendszabályokat bevezetni a megfékezésükre.

Skóciában így hívták ezt a jeles napot: „ez a nap amelyen megfuttatjuk a dilist” Ilyenkor azt találták ki, hogy valakit kiválasztottak azzal a céllal, hogy fontos üzenet átadását bízzák rá, és megnevezték kinek kell ezt átadni. A levél azt tartalmazta:

“Ne mosolyogj, ne nevess, küldd tovább a tyúkeszest.”

Ezzel  küldözgették egyiktől a másikig szegény” bolondot,” míg meg nem unta, vagy nevetésükkel le nem leplezték magukat a tréfacsinálók.

Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Svájcban  a szegény kárvallottat “áprilisi hal”-nak nevezték. Akinek a tudtán kívül egy papírból kivágott halat ragasztottak a hátára közben jókat nevettek, gúnyolódtak a háta mögött.

Magyarországon a gyerekeket  tréfásan megvesszőzték ezen a napon, vagy a boltba küldték őket, és lehetetlen  dolgok beszerzését bízták rájuk (így szúnyog zsír, trombitahúr) a boltosok hasukat fogták nevettükben, mikor elmondták mit akarnak náluk vásárolni. Az iskolákban ilyenkor fordított napot tartottak, a tanárok ültek a padba a diákok a katedrára és a bátrabbak felelni is kihívták tanárukat, tréfás kérdésekre kellett válaszolniuk. Fordított napokat ma is tartanak az iskolákban, csak más a koreográfia.

Ezen a napon a sajtó is igyekezett lóvá tenni hiszékeny nézőit. Az amerikai BBC adó pl az 1960-as években  arról számolt be, hogy Svájcban spagetti szüretet tartottak A szüretet képekkel is illusztrálták, amelyen az volt látható  hogy a svájci parasztok spagetti kötegeket húztak le a fákról majd megfőzték és jóízűen elfogyasszák azokat.

Ezt követően égtek a telefonvonalak, mindenki az iránt érdeklődött, hol lehet spagetti palántákat vásárolni.

Manapság is előfordul, hogy ezen a napon a médiában a fő hírek között különböző álhíreket  tesznek közzé, melyet sokan ma is komolyan vesznek, majd amikor megjelenik a cáfolat csalódottan veszik tudomásul az átverést, közben maguk is nevetnek rajta. 

Az április bolondját, mindig a május szamarával együtt emlegetik a közmondásban, Elgondolkodtam rajta, hogy került ez a két alak egymás mellé? Találtam is magyarázatot bár több variáció is létezik. Az egyik variáció szerint a közmondás régen így szólt „Április bolondja, Bálám szamara”. Bálám szamara többször is megjelenik a Bibliában. Áll, mint a Bálám szamara mondják, arra, akik látszólag ok nélkül álldogál valahol, ahol nem szokás egy helyben ácsorogni. Egyféle érthetetlen tétlenséget fejez ki, ami néha a kótyagosokra is jellemző. Bálám bibliai alak volt, jós, jövendőmondó, aki tudott átkozni, de megáldani is. Bálok, Moáb országának a királya attól  félt, hogy az izraeliták megtámadják, és elfoglalják országát, ezért megbízta Bálámot, hogy busás fizetség ellenében átkozza meg őket. Bálám szamáron indult útnak, hogy küldetését végrehajtsa. Jehova nem akarta, hogy kiválasztott népe elpusztuljon, ezért egy hosszú karddal felszerelt angyalt küldött útjába, hogy szándékától eltérítse. Az angyalt azonban csak a szamár látta, aki igyekezett kitérni előle, de gazdája nem engedte, ezért verést kapott. Mikor az angyal Bálám előtt is megmutatkozott és átadta Jehova üzenetét, kitért előle és a történtek ellenére is megpróbált átkot szórni a népre, de ehelyett háromszor is megáldotta őket. Ez a történet azt sugallja, mikor úgy látszik, hogy minden ellenünk fordul is, a kegyelem végül megérkezik.

Az idén az április nem lesz a bolondozások hónapja. Félelem költözött az emberekbe, ott bujkál a mosolyuk mögött. A kényszerű pihenés napjaiban idézzük fel a régi meghitt emlékeket, a derűs órákat, merítsünk belőlük erőt, őrizzük meg magunkban a derűt, és várjuk a  szebb napokat!

A cikket írta: dr. Pánti Irén