A hallókészülékeink beállítása sorsdöntő jelentőségűek, de ha a sorsunkat nem, a következő 6-7 évünket biztosan meghatározzák. Járhatunk a fellegekben vagy megbújunk valahol a sarokban. A szaktudással rendelkező audiológus mellett a mi együttműködésünk is szükséges ahhoz, hogy a legjobbat hozzuk ki a hallásunkból!

Velem nem volt könnyű dolguk az audiológusaimnak. Nem voltam kommunikatív és a hozzáállásommal sem segítettem a munkájukat. A készülékek próbahordásával is úgy voltam, hogy csak mihamarabb tudjam le. Nem azért, mert közömbös lettem volna, csak annyira tabu volt nekem ez a téma, nem szerettem beszélni róla és emellett irtó cikinek éreztem az egész szituációt.

Hiába kaptam nagyon jó tanácsokat, hajthatatlan voltam. Makacsul ragaszkodtam a félelmeimhez, előítéleteimhez. Abszolút együtt érzek azokkal, akik azt mondjatok, hogy nehéz nektek megnyílni az állapotokról, még akkor is ha audiológusokról van szó. És kívülről hiába mondja bárki is, hogy nyugodtan beszélj róla, ezt a meccset magunkban kell megnyernünk. Nem megy mindenkinek egyik pillanatról a másikra. Egymás hibájából azért tanulhatunk és nem kell végig járni ugyanazt az utat. Egy iskoláskori elméletem bedőléséről már meséltem nektek, mikor nem hallgattam az audiológus tanácsára és utólag nagyon megbántam. Ha lemaradtatok róla, itt találjátok. De hála az audiológusok  türelmének és, hogy felnőttem, megtört a jég, (erre vagy 10 évet kellett várni) és Orsi megnyerte a bizalmamat, és ezzel én nyertem a legtöbbet! 😉

A harmadik készülékem kiválasztásánál már sokkal nyitottabb, a beállításánál pedig aktívabb voltam. Egy teljesen más Dóri ült ott, mint 7 és 14 évvel ezelőtt. Ennek köszönhetően új hangélményekkel gazdagodtam. Nagyon szeretem az új készülékemet, zenét hallgatok vele, videókat nézek és telefonálok.

Összeszedtem mire jöttem rá az évek alatt, és megkértem Orsit, az audiológusomat, hogy egészítse ki ő is.

Nagyon fontos a bizalom kiépítése. Tisztázzuk magunkban, hogy megbízhatunk a szakemberekben. Ők segíteni akarnak és nem megalázni. Bátran meséljünk el mindent, úgy ahogy megéljük. Ne kicsinyítsünk le semmit, és ne kamuzzunk hogy jó, mikor nem is. Legyünk őszinték!

Azon kívül, hogy elmondjuk az igényeinket, kérdezzük meg ami érdekel minket. Adjunk visszajelzést, mi volt jó, esetleg mi nem vált be, így nagyobb az esély, hogy közösen megtaláljuk a “tökéletes” hangokat. És bár az audiológusok általában szépen, tagoltan, artikulálva beszélnek, ha nem értünk valamit, kérdezzünk vissza! 😉

4.     TARTSUK RENDSZERESEN A KAPCSOLATOT!

Ez nem csak egy egyszeri ellátás hanem egy folyamatos gondozás. Nincs azzal letudva a dolog, hogy kiválasztottuk a készüléket. A különböző élethelyzetekre: továbbtanulás, szülés, jogosítványszerzés és egyéb helyzetekben is tudnak segíteni, hogy másoknak mi vált be.

Nagyon megéri együttműködni, nekem elhihetitek! 😀 Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen sok évet elvesztegetett hangok nélkül élni a bátortalanságom, önfejűségem miatt. Persze tudom vannak akik, nagyon jól kezelitek, de jópáran szoktátok írni, hogy nehezen megy az elfogadás, felvállalás. Remélem titeket inspirál a történetem, hogy tartsatok ki. 🙂

Nektek egyből jól ment a kommunikáció az audiológusotokkal? Miért vagytok a leghálásabbak nekik?

A cikket írta: Kajtár Dóri