Az okostelefonok korszakában a fiatalok már el sem tudnák képzelni az életüket telefon nélkül. De vajon mi vezetett oda, hogy feltalálják a telefon és kinek jutott eszébe, hogy szüksége lenne az emberiségnek erre az eszközre?
Nem egyszerű megválaszolni, hogy ki találta fel először a telefont. Az alapokat Morse találmánya, a távíró – az első, elektromos jeleket továbbító hálózat- fektette le. 1854-ben egy francia távíróműszerész, Charles Bourseul felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani. Majd egy német fizikus és feltaláló, Philipp Reis 1863-ban létrehozott egy szerkezetet, amely képes volt „jó minőségű ” beszédet fogadni-átadni és a Telephon nevet adta neki. Alexander Graham Bell, egy olasz bevándorló, Antonio Meucci nyomdokain indult el, aki anyagi nehézségek miatt nem tudott jogi védelem alá helyezni. Eközben Elisha Gray, fizikus is kísérletezett. Bell 1876. február 14-én benyújtotta a telefonra a szabadalom-kérését, pont aznap, de pár órával később Elisha Gray nevű fizikus is. A szabadalmi jogot hosszas és igen heves csatározás után a néhány órával korábbi beadás igazolásával végül Bell kapta meg.
2002-ben az Egyesült Államok képviselőháza nyilatkozatot fogadott el, melyben az olasz feltalálót ismeri el a telefon feltalálójaként, aki Bell laboratóriumában dolgozott. Bell és Meucci csapata együtt építette meg a telefont, ami 1876 után Bostonból kiindulva meghódította a világot.
HOGYAN JUTOTT EL BELL A TELEFONIG?
Családja több nemzedékre visszamenően a beszéd kérdésével és a hang fizikájával foglalkozott. Apja, Alexander Melville Bell siketnémákat tanított beszélni és kidolgozott egy fonetikai rendszert, ami „visible speech” (‘látható beszéd’) néven vált világszerte és azóta is a siketek hangzóbeszédre tanításának kitűnő eszköze. Édesanyja súlyos hallássérült volt. Nem volt számára kérdéses, hogy logopédusnak tanuljon. Az edinburgh-i és a londoni egyetemen tanult, majd apjánál dolgozott Londonban. Mikor két testvérét elvitte a tüdőbaj, Kanadába, majd az Egyesült Államokba menekült.
26 évesen a Bostoni Egyetem professzoraként hangfiziológiát tanított. Bell hitt az eugenikában, az örökletes siketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során hallásjavító készülékekkel kísérletezett. Amikor beleszeretett az egyik siket tanítványába ( 30 évesen feleségül vette Mabel Hubbard Bell-t és életük végéig boldog házasságban éltek), új erővel fogott a hang mechanikájával és fizikájával foglalkozó kutatásaiba. Először a távírót akarta tökéletesíteni, hogy az különböző frekvenciákon egy időben több üzenetet küldhessen, de egy idő után már azon fáradozott, hogy a vezetéken hangot továbbítson. Bell alapötlete az volt, hogy a hanghullámokat elektromos rezgéssé lehetne alakítani, majd ezt ismét hanghullámmá visszaalakítani.
A legenda szerint egy napon kísérletezés közben véletlenül savat öntött a nadrágjára, és a drót másik végén, egy emelettel feljebb tartózkodó asszisztensét szólította. „Watson, jöjjön kérem. Szükségem van magára.” A szerkezet működött így az asszisztens rohanva meg is érkezett és ezzel együtt meg is történt az első telefonálás.
Mivel nem vették meg a találmányt, megalapította a Bell Telephone Companyt, amely American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá. Szabadalmaztatás után egy évvel a telefon világszerte elterjedt, még maga Viktória királynő is felszereltetett egyet a palotájába. A brazil II. Pedro császár felkiáltott, hogy „Ez beszél” és ijedtében eldobta a kezében tartott kagylót. Nem sokkal később, 1878-ban Edison, (aki szintén nagyothalló volt, írtam már róla, itt elolvashatjátok 😉 ) feltalálta a szénporos mikrofont, amely jelentősen javított a hang minőségégén.
EGYÉB TALÁLMÁNYAI AMIVEL A HALLÁSSÉRÜLTEKNEK SEGÍTETT
Feltalálta a fotofónt, amely fénynyalábon vitte át a hangot, grafofón néven tökéletesítette a gramofont, a hang felvételére alkalmas szerkezetet, megalapította a siketnémák oktatásával foglalkozó amerikai szervezetet, kifejlesztett egy halláskárosodást mérő szerkezetet audiométer néven. Washintonban létesített egy információs centrumot a siketeknek: (The Volta Bureau for the Increase and Diffusion of Knowledge Relating to the Deaf), és alapított egy társaságot, amely 1953-tól Alexander Graham Bell nevét viseli (The Alexander Graham Bell Assotiation for the Deaf- AGBAD). A társaság ma is él és működik.
Életében számtalan elismerést és kitüntetést kapott. 1922. augusztus 2-án halt meg, temetése napján USA-ban minden telefonszolgáltatás egy percre megállt az ő tiszteletére. Az ezredfordulón a közönség szavazatai alapján bekerült a száz legnagyobb skót, brit, kanadai és amerikai közé is.
Köszönjük Bell !
