Negyedéves gyógypedagógus hallgató, aki nagyon nyitott az új dolgokra. Többször járt már Németországban, és mivel nagyon tetszett neki, a tavaszi szemesztert ott töltötte volna Erasmusszal. A COVID-járvány kicsit közbeszólt, de nem hagyta annyiban, most Flensburgból jelentkezik és mesél a tapasztalatairól. Fogadjátok szeretettel Tolner Veronika izgalmas beszámolóját. 

Még a tavaszi szemeszterre terveztem egy Erasmus programot Berlinbe, hiszen a szakdolgozatom témájául egy német-magyar összehasonlítást választottam, és ennek a kutatásához Berlin ideális városnak bizonyult. Azonban a koronavírus felülírta terveimet, el kellett tolnom a programot későbbre. Így egy másik városra, Flensburgra esett a választásom. Tudtam, hogy az Erasmus program csak szeptember közepén kezdődik, és azt is sejtettem, hogy szeptember elejétől ismét korlátozások lesznek, emiatt a kijutás is nehézkesebbnek tűnt ezért augusztus végén útnak indultam.

A szerencse ismét mellém szegődött, ugyanis kaptam egy kéthetes lehetőséget egy lipcsei kertészkedős táborba, ami augusztus végén kezdődött. A részvételnek az egyik feltétele egy Covid-teszt csináltatása volt, amit a lipcsei reptéren tudtam elintézni ingyen. Ott a reptéren szembesültem először igazán azzal, hogy a járvány mennyire tönkretette a turizmust, rajtam kívül még néhány ember lézengett ott.

Ott találkoztam először ezzel az átlátszó fejpajzzsal, ugyanis amikor közöltem az ügyintézővel, azzal a lendülettel át is cserélte a maszkját pajzsra.

A táborban, mivel a 15 fős társaság folyton együtt mozgott és egy légtérben tartózkodott két héten keresztül, nem viseltünk maszkot egymás között, csak akkor, ha valamit el kellett intézni a városban. A Covid-teszteknél az volt a protokoll, hogyha 1-2 napon belül nem hívnak fel, akkor nem vagy koronás. Ahhoz képest, hogy ez egy international workcamp (nemzetközi munkatábor) lett volna, csak idén a korona miatt nem nagyon tudott jönni a többi külföldi jelentkező, rajtam kívül egy görög lány volt még, a többiek németek voltak.

Maga a projekt egy ESC-s (European Solidarity Corps) kertészkedős, inkluzív workcamp volt, ahol az önkéntesek egy speciális iskola (értelmileg akadályozottak) tanulóival együtt dolgoznak egy SALVIA-kertben. Emiatt voltunk például intézménylátogatáson is, ahol megfigyelhettük, hogy ők milyen oktatásban részesülnek. Illetve a fenntartható fejlődés témája is hangsúlyos volt, emiatt tartottak nekünk több kisebb előadást, továbbá voltunk egy botanikus kertben.

Kicsit sajnálom, hogy személyesen már nem tudom követni ezt a felújítási folyamatot, (ha titeket is érdekel, akkor az insta oldalukon tudjátok követni) mivel szeptember közepén innen mentem át Flensburgba, ahova szintén sikeresen beköltöztem, majd a program is elindult.

Az orientációs napokat még személyesen tartották meg, itt volt a második pozitív tapasztalat az átlátszó pajzsokkal kapcsolatban. Ugyanis a koordinátorral még nyáron összefutottam, mert Budapesten nyaralt, és akkor egyszer említettem neki a hallássérülésem. Amikor megérkeztünk annyira meglepődtem ezen a gesztuson, főleg azon, hogy ez neki magától értetődő volt, azóta is ha találkozom vele vagy a kollégáival a nemzetközi irodában, átcserélik a maszkjukat erre. Ez nagyon jól esett nekem.

Az egyetem még nem kezdődött el, ugyanis a korona miatt eltolták egy héttel a szemeszter kezdetét, egyelőre csak egy intenzív, bevezető kurzusunk van, ahol ismereteket szerzünk a német akadémikus kultúráról. Itt viszont gondban voltam rendesen, mert a német nyelvű kurzusra nem volt elég jelentkező, így csak angolul indult, ráadásul online, amit az elején sajnos nem igen tudtam követni. Végül sikeresen megoldották a problémát, amikor jeleztem.

Eleinte a tanár szobájában a feliratozó alkalmazás segítségével követtem az órát, aztán az IT-sek rátelepítettek a felületre egy angol nyelvű feliratozót, annak segítségével már tudom követni az órákat.

A többi kurzus többségében online lesz, a német nyelvű feliratozáshoz valószínű, hogy írótolmácsra lesz szükség, mert sajnos az a program csak angolul működik, ezt jelenleg intézzük. A suli mellett elkezdtem bébiszitterkedni, egy tündéri másfél éves gyerkőcre vigyázok. A múlt hétvégén a holmijaimat is sikerült elhoznom Berlinből, (mert még tavasszal beköltöztem oda is, aztán törölték a programot.)

Az elmúlt egy hónapban a fent említett három városban megfordulva azt tapasztaltam, hogy fegyelmezettek az emberek, a maszkviselést szigorúan betartják, pl. ha kikandikál az orrod a maszk fölött, nem restek szólni.

A nemzetközi buszjáratokon éreztem nagy különbséget egy hónap leforgása alatt, augusztusban sajnos előfordult még, hogy az éjszakai, 11-15 órás úton senki nem viselt maszkot. Most viszont félórás késések vannak abból, hogy kötelezővé tették a kézfertőtlenítést felszálláskor, a maszknak meg persze szigorúan az út végéig fent kell lennie.

Az éttermek, vendéglátó egységek ugyan nyitva vannak, viszont ha nem elvitelre kéred, és bent kívánod elfogyasztani a megrendelt ételt, köteles vagy kitölteni egy űrlapot a kontaktkutatás miatt arról, hogy hogy hívnak, hol laksz, mettől-meddig tartózkodsz abban a helyiségben, viszont egyre többször fordul elő, hogy fake nevet írnak rá, mint például Mickey egér. (Szerintem ez is a járványból adódó feszültség levezetés lehet.) Ez a rendszer általában működik, de például Berlinben a forgalmasabb helyeken, éttermekben, kocsmákban sajnos nem igazán vezetik ezt a listát.

Összességében elmondható, hogy az emberek igyekszenek betartani a szabályokat, (noha Berlinben volt már maszkellenes tüntetés), nincs pánik, inkább a megelőzésre fókuszálnak, legalábbis itt, Schleswig-Holstein tartományban. Bízom abban, hogy a korlátozások ellenére a legtöbbet tudom kihozni a programból, és abban, hogy nemsokára búcsút inthetünk az egész járványnak!