(Ha) Vissza (mehetnék) a suliba

Augusztus végén, szeptember elején elárasztják az internetet a Back to school (Vissza a suliba) blog és vlog bejegyzések. Úgy gondoltam én is írok erről, csak kicsit más szemszögből.

Mire kialakul a személyiségünk szinte az egész életünket a bölcsiben – oviban- suliban töltjük. Ezek az évek nagyon meghatározóak az életünkben, ezért sem mindegy, hogyan telnek. A halló diákoknak is sok frusztrációval jár a suli: a hosszú napok a suliban, (egy nap 7-8 tanóra, utána szakkörök, különórák, edzések), a rengeteg számonkérés, a beilleszkedés, az igazságtalanságok, a megalázások és a kamaszkor problémái…

A nagyothalló tanulóknak pedig ezek mellé jön az, hogy próbál(t)unk úgy viselkedni, teljesíteni, mint a halló gyerekek.

Csak hát hallás nélkül nem megy gördülékenyen, legalábbis az elején. Jönnek a „kudarcok”, a lemaradások. Sok múlik azon, hogy ezeket a folyamatokat a környezetünk, hogyan reagálja le. Van elég türelme a tanároknak, osztálytársaknak, hogy megmutassák: menni fog!, vagy rögtön elkönyvelnek minket értetlen, „buta” gyereknek és csúfolódásba kezdenek? Többektől hallottam, hogy nemegyszer csúfolódás tárgyává váltak. Ettől mégjobban bezárhat vagy frusztráltabb lehet a gyerek.  🙁 Engem kevés csúfolódás ért, nekem inkább önmagammal kellett a meccseket lejátszanom, hogy ne érezzem tehernek magam és éljek a jogaimmal és használjam ki a lehetőségeimet. Végül eredményes sulis éveket sikerült magam mögött hagynom, kitűnő bizonyítványokkal, de az út nagyon rögös volt, rengeteg lelki nehézséggel. A vívódásaimat csökkenthettem volna, ha nem vagyok túl makacs. És nem ragaszkodok annyira a félelmeimhez.

Az utóbbi időkben egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy mit kellett volna máshogy csinálni. Ha újra diák lehetnék, akkor ezt a három dolgot tuti megváltoztatnám:

#1 JOBBAN HASZNÁLNÁM A TECNOLÓGIAI KÜTYÜKET

Sokan még a hallókészülékeket sem hordják dacból vagy, mert kényelmetlen, szokatlan számukra. Én mire felfogtam volna, hogy mi az, hogy hallókészülék, addigra már megszoktam a hangokat, de az egyéb kütyüktől nagyon ódzkodtam.

Még mindig emlékszem anyukám szomorú arcára, mikor az audiológusunkkal próbálták mondani, hogy vegyünk a tanárnak „nyakbaakasztós mikrofont”, de egyszerűen hajthatatlan voltam. Nem tudtak meggyőzni, egyrészt mert nagyon szkeptikus voltam, másrészt figyelemfelhívónak tartottam. Nem tudtam elképzelni, hogy bármiben tudna-e segíteni és akkor meg minek rakják a tanár nyakába, hogy egyfolytában emlékeztesse az osztálytársaimat is, hogy más vagyok, mint ők?

Szép szavakkal kérték, hogy csak próbáljam ki, de erre se voltam hajlandó, ők meg nem akarták rám erőltetni. Idén nyáron tapasztaltam meg, hogy miből maradtam ki a fura gondolkozásmódom miatt. (Tudjuk be a kamaszkornak :P)

A Hollandiában tartott hallássérült táborban,  a füleimnek egy nagyszerű élményben volt része. Az előadó fel volt szerelve egy Phonakos mikrofonnal (Roger Touchscreen Mic) és miközben beszélt az előadó, olyan volt mintha megnyílt volna a fülem és ettől tátva maradt a szám. Szavak nincsenek rá, elkéépesztőő volt. Szinte extázisban voltam. Soha, de soha nem hallottam úgy előadóteremben, osztályteremben, mint ott.  Minden tanterembe, ahol nagyothallók vannak kéne ilyet szerelni. 😀 😀

(Ha most visszamehetnék az időben, az akkori önmagamhoz, nem nagyon tudnám kibillenteni magamat abból a gondolkozásmódból. Hacsak nem egy sorstárs mondja, vagy megtapasztalom. Ezért szülők, ha a gyerekek nem akarják kipróbálni, mert tartanak az osztálytársak véleményétől vagy, hogy ez ciki, akkor egyszer egy olyan helyre el kell vinni, ahol be van üzemelve egy ilyen hangfal és a beszédértés élményétől ő is akarja majd használni. Ezt csak azoknak mondom, akiknek nagyon makacs a gyereke! 😀 )

A tanárnő zsebében a Roger Touchscreen Mic forrás: phonakpro.com

A Phonaknak van egy termékcsaládja, a „Roger, az oktatásban”, ami a beszédértést teszi élvezhetőbbé az osztálytermekben. (Nyugi, ez nem egy fizetett reklám, csak tényleg nagyon bejött nekem ez a kütyü.)

Utánanéztem és a család tagjai: a Roger™ Pass-around, a diákok számára továbbadható mikrofon, amivel az osztálytársak hozzászólásairól sem maradunk le. A Roger™ Multimédia központ, amihez bármely osztályteremben található multimédiás eszközhöz csatlakoztatható (például a ma már sokat használt interaktív tábla). És a Roger Touchscreen Mic mikrofon, amit a tanár a nyakába akaszt vagy az asztalra tesz és a hangfallal párosítva a beszédet sokkal tisztábban értjük. És a legjobb, hogy majdnem minden hallókészülékkel, cochleáris implantátummal és csontvezetéses hallókészülékkel kompatibilis.

A mikrofonhoz szükségesek a mini hangszórókból álló egységek (hangfalak). Három fajta van: a Digi Master 5000, a DigiMaster7000 és a DigiMaster X. Az első egy átlagos tanterembe, a második egy nagyobb tanterembe vagy előadóban segítik a jobb beszédértést, a harmadikkal pedig csatlakoztatni lehet hangrögzítő eszközökhöz is, így akár fel is lehet venni a tanórát.

#2 RAGASZKODNÉK A JEGYZETELÉSHEZ

Magyarországon a jegyzetelés nincs jól megoldva. Az egyetemeken saját magunknak kell beszervezni az évfolyamtársakat, hogy elvégezzenek egy mini képzést és kapnak a jegyzetelésért juttatást. Külföldön másabb szokások vannak. Az egyetemeken is írótolmácsok vannak, akik évekig tanulják ezt a szakmát.

A felirat pedig óriási segítséget jelentene és sok energiánk megmaradna. Nem kellene annyit utánaolvasni, utánajárni a lemaradt dolgoknak. A halló tanulókat zavarná a speciális felirat? Meg lehet oldani úgy is, hogy tableten olvassuk a feliratot, így másokat sem zavar. Ezzel is úgy voltam, hogy sok macerával jár és mindig egy emberke csak nekem jegyzetel. Nem akartam másokat fárasztani. De azóta tudom, hogy mernünk kell igénybe venni a segítségeket, különben nagyon lefáradunk és a szükséges dolgokra nem marad erőnk. Arra még valószínű várni kell, míg a nagyothallóknak saját jegyzetelőjük lesz, de érünk annyit, hogy ez a probléma orvosolva legyen! Remélem lesz előrelépés, ha nem akkor össze kell fognunk és ki kell lobbiznunk! 😉

A következő bejegyzésben részletesebben mesélek a jegyzetelésről, és az írótolmácsolásról. 😉

#3 NYITOTTABB LENNÉK, DE NEM FÉLNÉK ANNYIT MÁSOK VÉLEMÉNYÉTŐL

Általános iskolában eléggé zárkózott voltam. Nem szívesen kezdeményeztem beszélgetést emberekkel. Tartottam a visszakérdezésektől és a kommunikációs nehézségektől. Amik persze vannak, de nem akkora tragédia, mint azt kamaszkoromban gondoltam. 😀 Utólag nem törődnék bele abba sem, hogy nincs sorstárs ismerősöm, hanem addig mennék míg találnék egy hasonló cipőben járó fiatalt. Persze, ma a közösségi oldalak világában ez már könnyű, de higgyétek el sokat jelent az, hogy vannak sorstárs barátaink! <3

Végezetül még egy dolog, ami szerintem nagyon hasznos volt és talán mondhatom azt is , hogy nem sikerült volna az  akadályokat legyőznöm integrált suliban, ha ovi idő alatt nem kezdünk el járni az anyukámmal szurdopedagógushoz. Ismerkedés a betűkkel, írással, olvasással, számokkal nagyon sokat jelentett. Így az első osztályban nem maradtam le, akkor mikor nem hallottam, mert már tudtam nagyjából olvasni-írni. És a szurdopedagógusom a tanáraimnak is sokat segített, hogyan viszonyuljanak hozzám.

Nektek mi vált be nagyon, illetve mi az, amit nagyon máshogy csinálnátok?

Sikeres tanévet mindenkinek! 😉

 

A cikket írta: Kajtár Dóri

2018-08-24T19:38:26+00:00