Egy új hallókészülék kiválasztása mindig komoly lépés, hiszen majdnem olyan ez, mint egy házasság. Társ a mindennapokban, segítség a bajban, velünk a boldog pillanatokban. Ugye, hogy nem mindegy, melyikre mondunk, igent?! Hargitai Melinda sorait olvashatjátok az új hallókészülék kiválasztásáról.

,,Közeledve jelenlegi hallókészülékem „nyugdíjazásáig”, azaz a kihordási idő leteltéig, elkezdtem gondolkozni azon, hogy az elmúlt hét évünk, amit együtt töltöttünk, hogyan telt, mi az, ami miatt különösen szerettem, és melyek azok a kevésbé pozitív tapasztalatok, amelyek felett nem szabad elsiklanom. Összegzésem végén arra jutottam, hogy új hallókészülékem kiválasztásánál a következőket mindenképpen fontos szem előtt tartanom: legyen elegendő erősítési kapacitás benne, és tudni szeretném, hogy az elemek megvásárlásán túl milyen karbantartási költségekkel számolhatok a jövőben. Ezen túl arra jutottam, hogy olyan hallásgondozó szalont lenne jó találnom, amelynek a nyitva tartása igazán „dolgozóbarát”, és „vész” esetén is számíthatok rájuk.

Következő lépésként annak igyekeztem utánajárni, hogy miről ismerszik meg a jó hallásgondozó, mikor alapos a hallásvizsgálat, és hallásveszteségem természetét is próbáltam jobban megismerni. Ezt azért tartottam fontosnak, mert, bár nem vagyok szakértő, szerettem volna tudni, hogy a piacon kapható hallókészülék-típusok közül esetemben melyek jöhetnek szóba a kiépítésüket illetően. Ehhez kapcsolódóan megnyugtatóan részletes információkat találtam a SINOSZ Hangforrás központjának honlapján, és ugyanitt kaptam segítséget hallásgondozóm megtalálásában.

A hallásgondozó szalonban tett első látogatásom után, bár nagy adag drukkal érkeztem, azzal a biztos tudattal jöttem el, hogy jó és hozzáértő kezekben leszek, és még ha hosszadalmas és nehéz is lesz a kiválasztás, meg fogom találni az igazán hozzám passzoló hallókészüléket. Miután hallásállapotomat felmértük és részletesen kielemeztük, megbeszéltük, hogy milyen készülékmárkákat- és típusokat lenne érdemes kipróbálnom. A következő alkalommal elkezdődött a próbahordás igencsak izgalmas időszaka az első hallókészülék-jelölt kipróbálásával. Ahogy telt az idő, arra jutottam, hogy talán már az első néhány percben el lehet dönteni, hogy egy bizonyos hallókészülék igazán megfelelhet-e nekünk. Ha kellemes, netán újszerű hallásélményt ad, az azt hiszem, nagyon jó jel. Amire viszont szerintem nagyon ajánlott vigyázni, és erre Zsanett hívta fel a figyelmemet: elsődlegesen a beszédértés működjön a lehető legjobban, a többi, tehát hogy addig még sosem hallott hangokat, zajokat érzékelhetünk – ami önmagában valóban fantasztikus! – váljon inkább másodlagossá.

Hallásgondozóm megkért, hogy jegyezzem fel egy kis füzetbe, hogy különböző szituációkban milyen hallásélményt ad a készülék; mely hangokat hallom kellemesnek, bántónak, erősnek, halknak, mélynek, magasnak, hogyan változik a beszédértésem egy bizonyos helyzet függvényében. Rájöttem, hogy igazán akkor tudok neki segíteni, ha konkrét eseteket vázolok fel, pl.: a kotyogós kávéfőző sípolása eléggé kellemetlen a fülemnek, nyitott ablak mellett a forgalom zajától nem értem jól a beszélgetőtársamat, stb. A próbahordás idején igyekeztem halló emberek segítségét is kérni a szűkebb értelemben vett környezetemben. Kérdezgettem őket, ők is kevésbé értik-e jól a tőlünk távolabb állók beszédét? Tudnak-e telefonálni utazás közben, értik-e a vonal másik végén lévő beszélgetőtársuk beszédét? Rengeteget segítettek válaszaikkal, egyszersmind rájöttem arra az (egyébként pedig magától értetődő) tényre, hogy egy halló ember sem hallhat és érthet mindent, minden szituációban. Ez némileg megnyugtatott, és megóvott attól, hogy irreális elvárásaim legyenek jövendő hallókészülékemmel szemben.

Azt hiszem, egy új hallókészülék megszokása mind kényelmi, mind a hangzás szempontjából, illetve maga a finomhangolás sok türelmet igényel a kiválasztás, megvásárlás után is; erre időről-időre emlékeztetnem kell magamat… De tudom, hogy jó úton haladok afelé, hogy az életminőségem napról napra, hétről hétre javuljon, amit már a próbahordás rövidke időszaka alatt is éreztem. És megnyugtat az a tudat is, hogy ezen túl mindig, a negyedéves konzultációk alatt és azon kívül is számíthatok hallásgondozóm figyelmére és szakértelmére.”

Írta: Gaál Zsanett