Talán többen találkoztatok már #köszianyu-s fotókkal, feliratokkal a szociális média felületeken, vagy Facebook-os profilképeken. Engem az eugenikus abortusz elég érzékenyen érint. A hallássérülésem nagyon sokat adott nekem. Az egyik ilyen dolog, az élethez való ragaszkodás. Nagyon nagyon szeretek élni!

Hallottam már itt-ott, hogy milyen jó, hogy már születés előtt megtudhatjuk a baba egészségi állapotát, mert akkor nem hordaná ki a babáját, ha kiderülne, hogy súlyos fogyatékossággal, betegséggel él. Ezzel a gyereknek is jót tesznek, hogy nem kell szenvednie.

Én már anyukám terhessége alatt hallássérült voltam, mivel örökletes hallásvesztésem van.

A szüleimnek eszükbe se jutott, hogy meghozzák helyettem a döntést, hogy szeretnék-e ezzel az állapottal élni vagy sem. Akkor még nem is tudták volna, mert csak évek múlva derült csak ki, de nem volt számukra sosem kérdés, hogy ugyanolyan értékes vagyok, mint az utánam születő, halló testvéreim. Egész életem során ugyanúgy viselkedtek velem, mint öcséimmel, csak engem vittek szurdopedagógushoz is.

És ekkor szoktak azzal jönni, hogy azért a hallássérülést ne hasonlítsuk össze egy Down-szindrómával vagy más súlyos betegséggel! Igaz, nem lehet összehasonlítani, mert nagyon különböző állapot. De vannak Down-szindrómás barátaim, ismerőseim, akik szintén nagyon hálásak, hogy élhetnek!

El se hinnétek milyen beszámolókat szoktak nekem mesélni nagyothallók, hogy a szülők miket mondtak nekik, róluk. Például, hogy jobb lett volna, ha nem születnek meg…  🙁 Szerencsére nem ez az általános hozzáállás, de létezik ilyen is. Már akkor is szomorú, ha csak egy-két gyerek szembesül ilyen mondatokkal.

Természetes, ha megijednek a szülők a hírtől, hiszen úgy álmodták, képzelték, hogy egy egészséges baba érkezik hozzájuk és lesz nagy boldogság. Viszont a fogyatékossággal élő gyerekekkel is lehet boldog a család! Sőt, talán vannak olyan dolgok, amelyeket csak így tapasztalhatunk meg.  Vannak nehézségek is, nem ezt akarom tagadni, de szinte mindenre van megoldás, át lehet hidalni ezeket.

Nem a gyerek a probléma, hanem az akadályai.

Véleményem szerint a betegséggel születendő gyereknek is van joga az élethez. Kell, hogy lehetőséget kapjanak! Ha a szülők nehéz körülmények között vannak, vagy semmiképp nem szeretnék felnevelni, akkor talán szóba jöhet az örökbefogadás. De hogy lehetősége se legyen felnőni…

És akkor mi is ez a #köszianyu projekt?

Október közepén alkotmányellenesnek minősítették Lengyelországban az eugenikus abortuszokat, a beteg, akár több hónapos magzatok művi vetélését lehetővé tevő előírást. Olvashattuk több internetes portálon is. A szigorítás nagy port kavart, több ezren tüntettek Varsóban.

Magyarországon a ProLife Hungary, a Protest és a Hit Rádió, többdimenziós tüntetést indított útjára, amellyel  az alábbi lépésekkel lehet csatlakozni:

„1. Készíts egy fotót/videót, melyben kiállsz a feltétel nélküli életvédelem mellett.

2. Töltsd fel Facebookra/Instagramra storyba vagy postba!

3. Használd a #prolife #köszianyu és a #dziekimamo hashtageket!

4. Jelöld meg a @thanksmumofficial Instagram-oldalunkat vagy a Facebook-oldalunkat, vagy küldd el nekünk üzenetben a „Köszi Anyu” Facebook-oldalra!

5. A beérkezett videókat és képeket Budapesten és a magyar nagyvárosokban egy időben vetítjük ki.

(Ha esetleg nem szeretnél képet kirakni, de szöveges üzenettel részt vennél, akkor itt tudsz becsatlakozni.)

Tudassuk a világgal, hogy minden embernek joga van a saját születésnapjához!”

Kajtár Dóri