Vidéki lányként nem mindennap találkozok metróval. Viszont amikor Budapesten vagyok, szeretek utazni velük, mert a föld alatt a város egyik végéből gyorsabban el lehet jutni a másik végébe, mint a város felett. Azonban van egy-két dolog, amit nagyothallóként Ti is biztosan észrevettetek metrózás közben.  😀

#0 SINOSZ IGAZOLVÁNY

A metró használat előtt mindig be kell mutatni a bérleteket, jegyeket. Mikor először utaztam metrón SINOSZ igazolvánnyal, azon izgultam, hogyan fogom elmagyarázni, hogy nekem más bérletem van. Felesleges félelem volt, hiszen mikor kísérőt viszek magammal, akkor sem szoktak belekötni, kérdezgetni. (Ha van SINOSZ igazolványod, akkor ezek a szituk is ismerősök lesznek.)

#1 MEREDEK MOZGÓLÉPCSŐK

Nem tévedésből írom! Nincs tériszonyom, szóval más oka van, hogy mindig kapaszkodnom kell a mozgólépcsőn, ugyanis kicsit megszédülök. Máskor is észre vettem már, hogy az egyensúlyérzékem kicsit cserben hagyott. Nemrég egy kivizsgálás során megállapították, hogy alul működiknek az egyensúlyszerveim. (De vajon van-e köze a halláscsökkenésemnek és az egyensúlyzavaromnak? Egy másik posztban bemutatom nektek, hogy létezik-e ez az összefüggés, és ha igen milyen esetekben. 😉 )

#2 FÜLDUGULÁS

Igaz, ez természetes dolog, hogy légnyomás változásra bedugul a fülünk. Ezzel a hallók is így vannak. De én a régebbi készülékeimmel a nagy hegyen se vettem észre, hogy bedugult a fülem, mert azokkal még nem hallottam olyan jól, és amúgy is mindig dugultság érzésem volt. A mostaniakkal viszont már én is érzékelem, hogy metrózáskor bizony bedugul a fülünk.

#3 MEGÁLLÓK BEMONDÁSA

Megszoktuk már, hogy ha jobban előre tervezünk, megspórolhatjuk a spontán segítségkéréseket. Okés, ott van az alkalmazás az okostelefonon, és a legtöbb szerelvény falára kivannak írva sorban a megállók, sőt valamelyik járaton vannak már kijelzők is. De amíg sokan alvással, pihenéssel, olvasással töltik a „metrózós” időt, addig mi koncentrálással, tájokozódással, a megálló nevének fürkészésével.

Persze egy idő után biztos meg lehet szokni, hogy melyik megálló után mi jön.  De azért hasznos lenne a hallássérülteknek -főleg az átutazásban levőknek-  ha minden szerelvényben lenne kijelző, amiről leolvashatnánk, hogy hol járunk, és csak néha kellene felpillantani. Szerencsére kezdenek egyre korszerűbbek és akadálymentesebbek lenni a metrók. 🙂

#4 HANGOSBEMONDÓ

Általában hétvégén tartózkodok a fővárosban és mikor ott vagyok, szinte mindig felújítási munkálatokat végeznek. 😀 A hangzó instrukciókból egy-egy szófoszlány eljut hozzám. Hallani hallom, hogy bemondanak valamit, de érteni nem szoktam őket. Ha a megállóban vagyunk akkor a tömeg morajlása, ha a metrón vagyunk a szerelvény hangos zúgása akadályoz meg az instrukciók megértésében.  Bár már sok helyen kiragasztják a megváltozott útvonal térképét, ami szintén nagy segítség nekünk, de azért ne lepődjenek meg, akik mellettem vannak, ha megkérdezem őket, hogy miről maradtam le. De az eddigi tapasztalataim nagyon jók, mindenki segítőkész volt, köszönöm innen is! 🙂

#5 EGYMÁSSAL SZEMBEN ÜLÉS

A barátaink már biztosan megszokták, hogy ha velük metrózunk, akkor egymással szemben foglalunk helyet. Így könnyen tudunk szájról olvasni. Ilyenkor kicsit ők is gyakorolják a szájról olvasást, hiszen a zaj miatt ők sem hallanak minden szót. 😉

#6 VILLOGÓ AJTÓZÁRÁS

Egy kis apróság, de ugye mennyit jelent? Nem csak csipogva, sípolva jeleznek az ajtók záródáskor, hanem villog a piros lámpa. Nekem ez biztonságérzetet nyújt! Mert ha a magas frekvenciájú, halk hangerejű csipogást nem hallom, a piros villogás miatt nem fogok az ajtók közé szorulni. 😀 Akár tudatosan került fel az ajtó fölé a lámpa, akár nem, én nagyon hálás vagyok érte!

+1 ELSŐ TALÁLKOZÁSOM A 4-ES METRÓVAL

Várakozás közben a biztonsági sávot átléptem, hogy nézzem jön-e a metró. Ezt többször is megismételtem. Furcsa érzésem támadt, mintha engem néznének az emberek. Egyszer csak két biztonsági őr jött kiabálva, hogy lépjek már hátrább, nem hallom, hogy szól a hangosbemondó?!! Háát valami hangot hallottam pedig, csak megszoktam már, hogy nem értem ezeket a hangosbemondókat, így nem figyeltem. Azt meg főleg nem gondoltam, hogy csak nekem szólna.  😛 😀  Bevallom, egy másik megállón, direkt átléptem a vonalon, hogy koncentrálva meghallgassam, hogy mit „szól” hozzá a hangosbemondó.  Utána magamban kuncogtam, hogy a többieket biztos kikészítettem a bemondó kisasszony „Kérem, hagyja el a biztonsági sávot!” szólongatásaival. 😀 😀

Nektek milyen érdekes, vicces sztoritok van a metróval kapcsolatban?