Sokan úgy gondolják, hogy a jelnyelv a siketek anyanyelve, és majd valamikor egyszer ők is meg szeretnék tanulni, ha lesz rá idejük.  Ha úgy adódik, az utcán, munkahelyükön…stb. tudjanak segíteni egy siket embernek.  De amúgy, nincs rá szükségük és amúgy se ismernek senkit, aki jelel.

Akik régóta olvassátok a bejegyzéseimet, tudjátok, hogy én is integráltan nőttem fel, nem voltak hallássérült ismerőseim, se siketek, se nagyothallók. Ezért gyerekkoromban sosem merült fel bennem, hogy jelnyelvet tanuljak. Azonban, mióta a SINOSZ közösségének tagja lettem, összebarátkoztam siketekkel is, így már megvolt bennem a vágy, hogy tudjak velük kommunikálni jelnyelven. Őszintén, volt bennem egy kis félsz, hogy nehezen menne a megtanulása, és ott volt az is, hogy nem volt időm beiratkozni tanfolyamra.

Néhány éve összeszedtem nektek, milyen módszerekkel próbálkoztam elsajátítani egy-egy jelet, addig is, amíg nem jártam tanfolyamra. Ha kíváncsiak vagytok, akkor itt el tudjátok elolvasni. 

Jelenleg gyógypedagógiát tanulok az egyetemen, így szeptembertől tanórák keretein belül elkezdtem tanulni a jelnyelvet. Hurrá!!!

Nem mondom, hogy könnyű, de sokszor nagyon közelinek érzem magamhoz. Olyan érzés, mintha valahol mélyen a részem lenne, már ismerném ezt a nyelvet.

Na de mit meséltek a többiek?

Nagyon megleptek az érzéseim, és kíváncsi voltam, vajon mit gondolnak a barátaim. Nekik is a hangzó nyelv az anyanyelvük, hallássegítő eszközöket hordanak, ki hallókészüléket, ki cochleáris implantátumot. Hasonlóan integráltan tanultak, dolgoznak és nagyothalló identitásúak.

forrás: pexels.com

Fanni a COVID helyzetet emelte ki. Ebben a helyzetben a szájról olvasás sokszor nem lehetséges, így a jelnyelv lehetőség lehet a kommunikációs szakadék áthidalására. Illetve szerinte a jelnyelv kapcsolódik hozzánk. Nem biológialag, de egy részünk valamennyire nekünk is „siket”. Ezt nagyon jól szemléltette, egy példát hozott rá.

Valakinek az apukája francia és akkor a francia nyelvet szeretné megtanulni, mert kötődik az édesapjához.

Fanni augusztusban kezdte el a tanfolyamot, az identitásának egy részeként fogja fel, másrészt a járványhelyzetben a jelnyelv számára egy mentőöv.

Barbi anno azért kezdett el jelnyelvet tanulni, mert érdekelte, illetve ha tovább romlik a hallása, akkor se maradjon eszköztár nélkül.

Nagyon élvezte, hogy kedves, pozitív szemléletű oktatóktól tanulhatta a jelnyelvet, akik maguk, a hétköznapok során aktív jelnyelvhasználók. Azért ajánlja másoknak is a jelnyelv tanulását, mert ezen keresztül új kultúrákat, új embereket lehet megismerni. Mint minden idegen nyelv, a jelnyelv is plusz lehetőséget rejt magában. Itthon is van lehetőségünk elkezdeni tanulni, majd kamatoztatni. És az sem utolsó szempont, hogy a magyar jelnyelvből lesz lehetőség a jövőben nyelvvizsgát is tenni, ami a hallássérült fiatalok számára nagy segítség lesz a diploma megszerzésére.

forrás: pexels.com

Eszter a magyar nyelv írott formáját tartja az anyanyelvének. Az írott magyartól a jelnyelvhez vezető út nem volt teljesen egyenletes. Lelkesen elkezdte tanulni, majd abba hagyta, majd végül az egyetemi oktatásra és egyéb eseményekre elkezdett jelnyelvi tolmácsokat hívni. Azt mondja számára megkönnyebbülés volt, mert mindent értett. Tolmácsaival lassan 5. éve működnek együtt. Nagyon örült a jelnyelv akkreditációjának, de fél attól is, hogy nem tud időben nyelvvizsgát tenni belőle, ezért a doktori nyelvvizsga bemenetet végül angolból kell teljesítenie, de esetleg a doktori kimeneten már második nyelvként eltudja fogadtatni a jelnyelvet. Emellett sok emberrel ismerkedhetett meg a jelnyelv által.

Ha megjött a kedvetek, hogy nagyothallóként is tanuljatok jelnyelvet, akkor nézzetek szét a tanfolyamok között.

És ha még nem láttátok a SINOSZ közreműködésével készült társadalmi célú reklámfilmeket, amelyik közül az egyik pont arról szól, hogy a halló emberek miért kezdtek el jelnyelvet tanulni, akkor itt mindenképp nézzétek meg, megéri!

 

 

Kajtár Dóri