2017 májusában a FODISZ (Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny- és Szabadidősport Szövetsége), Tata Város Önkormányzata, a Humanitas SE és a Collegium Pannonicum Alapítvány közös szervezésében megvalósult az I. Szabó Szonja ParaKépzőművészeti Biennálé. A kiállítást Szabó Szonja -súlyosan mozgássérült- saját stílust teremtő tatai képzőművész emlékére hozták létre.

A kiállítás célja, hogy megmutassa a fogyatékkal élők körében rejtőzködő tehetségeket. Elismerést adni nekik és példát, értékeket felmutatni az ép társadalom számára.

A pályázatra 68 alkotótól 133 alkotás érkezett be, és a zsűri 40 képet választott ki a kiállításon való megjelenésre.  Miért mondom ezt most? Mivel NOVEMBER 10. éjfélig a „FODISZ 10” Jótékonysági Aukcióján eladásra kerülő 10 alkotás bevételét a művészek a fogyatékossággal élő emberekkel foglalkozó civil szervezeteknek, illetve intézményeknek ajánlják fel. A képekre online lehet licitálni a FODISZ Facebook oldalán, a FODISZ 10 Jótékonysági Aukció fényképalbumnál, az egyes képek alatt hozzászólásként, mindig az utolsó hozzászólás licitajánlatát figyelembe véve. A kezdő kikiáltási ár, alkotásonként: 10 000 Ft. Licitlépcső minimum 1000 Ft.

A 10 alkotó közül hárman hallássérültek és ketten a SINOSZ-t jelölték meg kezdeményezettnek. Őket szeretném nektek bemutatni. 😉

Bartók Andrásné Gyöngyvér

Gyöngyvér 1946-ban született, Leányfalun, a hegy tetején él boldogan családjával. Három gyereke és három unokája van. Sok mindent tanult, a vegyészettől kezdve az atomtechnikáig, volt hegedűs kamarazenekarban, de végül kórházi vezetőasszisztensként ment nyugdíjba. 23 éves kora óta alkot és a párja is alkotó.  Vallja, hogy

„az alkotó a lehető legnagyobb titkok tudója, teljesen függetlenül attól, milyen témát ragad meg. Mindenki számára elrejt valamit. Nincs általános titok az alkotásaimban, mindenkinek mást jelentenek, mindenkinek mást üzennek. Az ember addig él, ameddig kíváncsi, amíg meg akar tudni valamit, s kíváncsi a másikra, vagy azokra a tárgyakra, melyek őt körülveszik. De hogyha a kíváncsiság varázsa kiveszett, akkor minden elveszett. Az alkotásaim azért születtek, hogy boldogabbá tegyenek bennünket. Nem illet senkit nagyobb tisztelet, mint aki más embereket szeretne boldogabbá tenni.”

Mióta felnőttek a gyerekei, végre intenzíven azzal foglalkozhat, amivel mindig szeretett volna. A MAFOSZ fotóművészeti diplomát már nyugdíjasként szerezte 2008-ban.

„27 éves korom óta egy „szerencsés autóbaleset” miatt nagyothalló vagyok, de megtanultam vele együtt élni és megtanítottam a környezetemet ezt elfogadni. Sokkal rosszabbul is járhattam volna a szétvágott, totálkáros autóból kivágva. Az élet gyönyörű, csak néha rosszul van csomagolva. A legfontosabb számomra a család, no és hogy megcélozzam a legszebb álmot, hogy alkossak, higgyek, reméljek és szeressek, mert csak így lehet teljes az életem. Soha nem a rajt a fontos, hanem a cél! Köszönöm mindazok segítségét, akik lehetővé tették számomra, hogy megmutathassam másoknak is hogy mit gondolok a világról.”

Szereti a harmóniát, a színek kavalkádját, a ködös tájakat, az ellesett pillanatokat, a természet csodáit, a pillanat varázsát. Nagyon szeret fényképezni, megörökít mindent, ami számára fontos, érdekes, humoros vagy groteszk. Szerinte a jó kép az, amikor összeér a múlt a jelennel, vagyis folyamatos marad a jelen, a most pillanata. A fotót mindig két ember alkotja, a fotós aki elkészíti a képet és a néző, akinek megérinti a lelkét, folytatja, elgondolkodik rajta, és/vagy jó illetve rossz érzelmet vált ki belőle.

„Fotósként az a dolgom, hogy meglássam és elérjem a lehetetlent, érezzem a felfoghatatlant. Az alkotás folyamata kisimogatja lelkem ráncait és helyére teszi az önbizalmamat. Számomra a fotózás maga a csoda! Művészetem  nem egyéb, mint egy üres papírlap, vagy vászon megtöltése tartalommal, gondolatokkal!!! „

Hazai és nemzetközi, egyéni és csoportos kiállításokon került beválogatásra, nyert díjakat, de megjelentek alkotásai újságokban, könyvekben, képeslapokon, naptárakban, albumokban, monográfiában, antológiákban, verseskötet, antológia fedlapján, folyóirat külső borítóján és belívein egyaránt.

A sok hazai és nemzetközi pályázatokon elnyert díjai közül kiemelnék néhányat:

• Nemzetközi FOTO NATURA I.díj (2007-természetfotó),
• II. Európai Kulturális és Művészeti Fesztivál kollekció I.díj (2007-szociófotó),
• II. CIOFF Nemzetközi Fotópályázat, Havanna, Kuba, I díj (2009-népek barátsága),
• az Art díj (2011-versillusztráció)
• Aranydiploma (2012-versillusztráció és 2013-versillusztráció),
• Aranyfotó díj (2011-szociofotó- és 2013-makro természetfotó),
• EACEA,Európe for Citizens kollekció különdíj (2013-természetfotó),
• “Kultúrák közötti párbeszéd kamera lencséjén keresztül” II. díj(2013-migráció) Utrecht, Hollandia, Nívódíj (2013-természetfotó)
• U-CARE – Urban Culture Against Rassism in Europe’ Európai Unió Egyetemes Jogi és Polgári Program, Roots and Routes Európai Unió „Mindannyian mások, a Művészetben egyek – művészettel a rasszizmus ellen”,Antirasszista Világnap (2014 – szociófoto),
• Batsányi Művész Kör, aranyecsetdíj (2014-csendélet) és aranykézdíj (2015 fotografika),

Gyöngyvér mottója:

„Megcélozni a legszebb álmot, kinevetni a világot, gyűjteni a bátorságot, alkotni, mindig szeretni és remélni, csak így lehet teljes életet élni.”

Az aukción a Kép más-másképp című képére tudtok licitálni. (Méret: 30×40 cm.)

Technika: számítógépes digitális fotografika.

További alkotásaiban a weboldalán gyönyörködhettek.

Váncsodiné Rudolf Elisabeth

A tolnai kétgyermekes anyuka 1981-ben született. Szerinte az anyaság mindent elmond az életkörülményeiről.

„Boldogság, kihívások, aggódás és öröm szapora váltakozásban.”

Ezért is lett a kedvenc időtöltése az alkotás, mert másra már nem igen futja. Persze a gyerekekkel van lehetősége kirándulni, bringázni, olvasni (bár leginkább csak mesekönyveket), és persze rendezni a kertet, amibe szintén bevonhatóak, főleg a pici. Rehabilitációs terapeuta végzettsége van, ami szerinte a világ második legjobb szakmája, és amiben volt is szerencséje évekig dolgozni. Művészetterápiás foglalkozásokat tartottam pszichés betegeknek.

Tollrajzai bekerültek egy londoni galériába. 2010 óta az Underground Kiadónak dolgozik grafikusként. Létrehozta a LIZI ART egyéni vállalkozását, ami  LIZI ART@ DESIGN-é bővült, hogy termékeim is megszülessenek, elérhetőek legyenek.

„Az I. ParaKépzőművészeti Biennálé kiállítás egy olyan kezdeményezés, ami segítséget nyújt az embereknek a lelküket a helyes érzések felé vezetni, mind önértékelésben, mind a világképben.”

A mesének sosincs vége című alkotását (Méret: 50×70 cm.; Technika: akril) ajánlotta fel. 

Látogassatok el az ő oldalára is, szemlélődni. 😉

ZALUBEL ISTVÁN

István 1969-ben született, Vácon él, szerény, de boldog családban. Hobbija a túrázás. Életcélja az igazság keresése. 30 éves korától szellemi szabadfoglalkozású festő, grafikus és szobrászművész. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Verőcei Műhely Művészeti Egyesületnek.

Művészetével elsősorban saját, zárt világát igyekszik képein kivetíteni, tükrözve az élet nehézségeit, de távolban felvillantja a remény sugarát az élet szépségeiről.

Alkotói stílusára erősen jellemző a chiaroscuro. Ezt a hatást pillanatnyi fények és árnyékok, kompozíciós motívumok absztrakt komplexumává dolgozásával, a vászonra felvitt tömör festékréteggel éri el. Az általa tervezet és készített Shoah emlékmű, „A csend hárfája” Siófokon látható.

Különböző díjakat is begyűjtött már, mint például a

• Mátrai Művészeti Fesztivál Festészeti kategória I. helyezés. (2013),
• a  Gábor Zita Alapítvány I. helyezés (2013),
• az Arc Európai Állampolgár pályázat III. helyezés.(2014)
• a Váci Teli Tárlat II. helyezés.(2016)

 

Az Ellenfényben című festményéért (Méret: 50×70 cm. Technika: olajfestmény) már megy a harc.

Ugye milyen lenyűgöző tehetségük van?! Ti ismertek még nagyothalló festőket, szobrászokat?

A cikket szerkesztette: Kajtár Dóri