Hallássérültként élni a hétköznapokat sokszor igen fárasztó. Akarva-akaratlanul figyelünk minden kis részletre, kiegészítő információként raktározzuk azokat. Beszélgetés közben nézzük a testbeszédet, mimikát, kirakózzuk a mondatokat, ha egy társaságban vagyunk, akkor a fejünk mozog szájról szájra. Ha egyszerre beszélnek, akkor egy félórás-órás társasági beszélgetésbe bele is szédülünk. 😀 Közben persze, szemünk sarkából lessünk, nehogy valami váratlan dolog történjen velünk. Főleg mikor közlekedünk. Mert mi a szemünkkel halljuk meg, ha a járdán biciklis jön mögöttünk, a kóbor kutyákat, vagy vezetés közben a mentő szirénáját. Az ismerőseink szerint 360°-os látásunk van. És szinte tényleg.

Iskolás korban (és később is) utána kell olvasnunk a dolgoknak, hogy pótoljuk azt, amit nem hallottunk. Figyelni, hogy ne maradjunk le az osztálytársak poénjairól. Az anyukáknak egyszerre száz dolgot kell csinálniuk, csak míg a halló anyukáknak a hangok jeleznek, ha a szomszéd szobában baj van (sírás, dübögés, leesett valami, összekaptak a gyerekek stb.) addig a hallássérült anyukának hangok nélkül kell ezeket a manővereket végig csinálnia. Nem beszélve a háztartásról. Néha azért az anyukák is elfelejtkeznek egy-egy dologról (a sok ezer közül) és milyen hasznos, hogy csipog a sütő, a mosógép, sípol a kávéfőző… De van, hogy hallókészülékkel sem halljuk, ezért ha nem akarunk égett ebédet, vagy beposhadt ruhákat, akkor addig, míg nem végzünk ezekkel a tevékenységekkel, nem szabadíthatjuk fel az agyunk memóriáját, a hangokra alapozva.

De az apukáknak is a munkahelyen jobban oda kell figyelniük, illetve a barkácsoláskor, ház körüli munkáknál (pl.: fűnyíró).

Szóval estére úgy el fáradunk az egész napos koncentrációtól, a szájról olvasástól, hogy nem csoda, hogy olykor beájulunk az ágyba. De van pár dolog, amire odafigyelve megelőzhetjük a krónikus fáradtságot és a kimerülést!

ALVÁS

Ha eleget és jól alszunk, az sok mindent megold. Könnyebben elfáradunk a hallóknál, viszont cserébe mi nagyon jól alszunk. 😀 Igaz, hogy a jó alvásnak számos feltétele van, de azért a nyugalom, a csend elég meghatározó. És ezt halló ismerőseink szokták is irigyelni tőlünk. Minket nem zavar a horkolás, a szomszédban tartott éjfélbe nyúló kerti partik, az utcáról beszűrődő kamionok, vonatok, repülők zaja.

Az alvás mennyiségéről általában a 8 óra jut eszünkbe, de nem mindenkinek ez a szükséges idő, a regenerálódásra, felfrissülésre. A National Sleep Foundation kutatásinak eredményén látszik a képen, hogy különböző korban különbözik az ideális alvásórák száma.

HATÁRAINK MEGHÚZÁSRA

Mindent meg akarunk oldani, mindent tudni akarunk, nem akarunk lemaradni semmiről. Viszont ha ezekhez ragaszkodunk, akkor a kiégés (és talán a depresszió) veszélye fenyeget minket.

Általános iskolában vicces és izgalmas lett volna, ha az utolsó padban suttogott poénokon én is tudtam volna kuncogni, vagy az egyetemen érdemes lett volna az előadásokon minden szóra figyelni, vagy menő lett volna barátokkal részt venni mindenféle eseményeken.

De be kellett látnom, hogy nincs ennyi energiám, hogy százfele figyeljek, és hosszú távon amúgy se lehetne ezt bírni. A kevesebb néha több elve itt is érvényesül. Inkább legyen kevesebb információm, legyek kevesebbet társaságban, de amikor velük vagyok azt élvezzem. Felesleges úgy fárasztani magam, hogy semmit nem értek az egészből, de bólogatok és vigyorgok velük.  Meg kellett tanulnom (és még tanulom 😀 )nemet mondani és, hogy nem kell mindenkinek megfelelni!

CSEND NAPOK

Jó, hogy a hallókészülékkel megnyílik számunkra a hangok világa, de sokszor már elég a sok zajból. Rengeteg hang vesz minket körül és zsivajjá alakulnak. Olyan világban élünk, hogy a halló emberek számára szinte elérhetetlen a csend. Viszont mi csak kivesszük a hallókánkat és megszűnik a zajok világa. És olyakor annyira jó ez a nyugalom, békesség.

Amikor már szinte szétrobban a fejem, csak kiveszem a hallókészüléket és abban a pillanatban elmúlik a fejfájásom.

Mióta megtapasztaltam, hogy milyen jó hatással van rám, mikor nincs rajtam a készülék, azóta sűrűbben szoktam „Le a készülékkel” napokat tartani.

KI A TERMÉSZETBE

Végre kezd már stabilizálódni a jó idő. Ilyenkor lehet kint olvasni, sétálgatni, játszani a gyerekekkel. De a pihenés egyik legjobb formája a kirándulás! Jó olykor a (rohanó) várost magunk mögött hagyni és kivonulni a természetbe. Egy jót túrázni az erdőben, hegyekben. A napsütés, a jó levegő, a természetben levő harmónia, nyugalom új erőt ad, hogy a hétköznapok győztesei legyünk újra! 😉

Mi fáraszt le könnyen titeket? Milyen pihenési szokásaitok vannak?

 

A cikket írta: Kajtár Dóri