Tudom, nem mindenki olyan szerencsés, hogy rátaláljon arra a közegre, ahol érzékenyen és befogadóan állnak a hallássérüléséhez. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne változtathatnátok ezen. Tudom, egyszerűbb lenne, ha természetes lenne az embereknek az, hogy tudják, hogyan viselkedjenek veletek, de az élet már csak ilyen: nem mindig fenékig tejfel. Márpedig a te kezedben van a megoldás, te tudod megnevelni a környezetedet, és megtanítani egészen alapvető dolgokra. Mondom, mit tehettek azért, hogy minél hamarabb beálljon a harmónia és az egyetértés.

Tedd szóvá!

Sokan hajlamosak vagyunk megbántódni, félni attól, hogy felvállaljuk, hogy igenis, több segítségre van szükségünk. Egyszerűbb kaméleon módjára beolvadni a társaságba, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne, miközben nem értitek, mi történik, és rosszul is érzitek magatokat.

Pedig az az igazság, hogy te udod mire van szükséged, és neked kell kifejezned az igényeidet, hogy a társaság tudja, hogyan változtasson. Ha van ismerősöd, aki motyog, sose néz rád, mondd meg neki! És ne csak egyszer, hanem rendszeresen, mindig, hogy rögzüljön bennük, és megszokják. Hidd el, nem veszik zokon, és egy idő után természetessé válik nekik.

Magyarázd el, hogy éled meg a világot!

Persze, ne csak parancsokat osztogass, hanem kérj, és magyarázd el, miért kéred! A hallók nagy részének lövése sincs arról, hogy mit jelent hallássérültnek lenni, sőt, rengeteg tévhit él bennük a hallássérülés kapcsán.

Mesélj a világodról, avasd be őke! Hidd el, elcsodálkoznak majd, és sokkal könnyebben kitalálják mauktól is majd, hogy mi okoz nehézséget, és hogyan segítsenek ki szorult helyzetben.

Reagálj őszintén!

Semmi baj nem történik, ha kiborulsz, és rosszul esik valami. Nem vagy ettől hisztis, se gyenge. Nem szégyen kifakadni, ha valami nehézséget okoz, ha nem mennél tábortűz mellé sütögetni este, mert nem fogsz látni és érteni semmit! Nyugodtan add önmagad! Azt majd mindenki eldönti később, hogy akar-e veled így több időt tölteni, vagy nem.

Ha nem megy, engedd el!

Ez van, vannak emberek, kik képtelenek arra, hogy együttérezzenek, alkalmazkodjanak, elfogadjanak. Még akkor is, ha te vagy a világ legcukibb tündérmanója. Ha olyan emberrel találkozol, aki minden erőfeszíésed ellenére sem alkalmazkodik egy kicsit sem hozzád, engedd el! Neked és neki nincs dolgotok egymással. Ez nem a te veszteséged, és nem is téged minősít!

Tudod, én egy alkalommal ezt a tanácsot kaptam:

Te már sokmindent letettél az asztalra. Sokat idomulsz az emberekhez. Ideje, hogy ők is feljöjjenek a te szintedre.

És tudjátok, ez egy nagyon hasznos és igaz tanács volt. Fogadjátok meg ti is!