Olyan jó olvasni verseket, amelyekről úgy érezzük, mintha pont rólunk szól, vagy pont ugyanúgy gondolunk, érzünk egy adott dologgal kapcsolatban. Mintha a költő a gondolatainkban olvasna vagy a szánkból venné a szót. Sokszor nem könnyű megfogalmazni az érzéseinket, és akkor van egy vers amiben minden benne van.

Hoztam nektek három verset a csendről, a kommunikációról hallássérült szerzőktől.

Dudás Sándor 

A Tápiógyörgyén született, súlyos fokú halláskárosodással. Nemcsak költő, hanem festő is. Könyvkötő szakmát szerzett, majd nyomdákban dolgozott.

Verseskötetei Csöndkiáltó, Felhőfény, Egyenlőségharc, Tengerszületés, Arcok szótára, Mélypont, Madárharc, Csönd. madárral, Felnőttnapok, Tengeröltő címmel jelentek meg. Olvashatunk tőle novellákat az Alkonypirulás című könyvében, a Repedésbe zárt ég, fecskékkel pedig két kisregénye.  Emellett életéről az Emlékeim és a Képfecskék című köteteiben olvashatunk.

Dudás Sándor : Az anyanyelvről

A magyar nyelvről szólva
szárnyalni kellene
dalomnak, fényben,
magasban,
ám kit érdekel
ma himnusz, óda?
Nagy költők utódai
veréb módra csivitelnek,
fürdenek a porban.

Én sem különb náluk.
S még csak nem is mentség:
sem lágy női hangból,
sem érces férfiszóból
nem hallom
zenéjét, csengését!
Anyanyelvem, mégis,
hangtalanul is elválasztod
a sötétségtől a fényt.

Kulcs volt az értelemhez
anyanyelvem, általa
csöndön át is utat
tört hozzám a tudat.
Múlt s jövő tárult
gondolatok kapuin át.
Magyarság, Emberség,
Mindenség – szédítő
magasságokban
szárnyalt képzeletem.

Ajkak mozgásán,
csontvezetésen át,
szájtól fülig kézfolyosón át,
képeken, betűkön át,
testbeszéden, kézszavakon át,
át, át, át,
annyi küzdelem között,
tragédiákon át
viszem hitünket,
viszem a mát!

Vigaszom lett,
menedékem,
megőriz az életemen túl is,
ha érdemes lennék rá,
anyanyelvem,

édes mostohám!

Ebben az interjúban közelebbről megismerhetitek az életszemléletét és a munkásságát.

Makovics János

Nagyon izgalmas fiatalkora volt, és már akkor összebarátkozott az írással. Verseket, elbeszéléseket, újságcikkeket írt, hazai és külföldi lapokban is publikált.  Rendszeres külsőse volt a Szabad Földnek, a Képes Újságnak, a Kacsa Magazinnak. A Hitvallásnál rövid ideig rovatvezető volt. Rendszeresen publikált a Népszabadságban, a Népszavában, a Másokban, a Jelben, a Magyar Felsőoktatásban, a szamizdat Demokratában, a Magyar Sajtóban és egyéb lapokban.

Az újságírást fokozatosan abbahagyta, ma novellákat (Átélhető szabadság), verseket (NapSziget, Merengés) esszéket (És akkor mi van?, Kapcsolatok)  ír.  Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, az Írók Szakszervezetének és a Magyar Írószövetségnek is. Különböző díjak tulajdonosa, mint például az IRKA-díj és Kláris nívódíj. 2017-ben pedig a SINOSZ vers- és novellaíró pályázatának különdíjasa. Verseit megtaláljátok a blogján is.

Makovics János: Csendes

Olvad a hó, fogy a hold,
messze minden, mindenki,
csend kívül és belül, mégis
hangok sokasága nyugtalanít.
Csendes létet, nyugalmas évet,
nem várva semmit, és mégis,
évszakok-hozta változások
megannyi megújulásait, jó,
ha múlik idő csendben,
észrevétlen, mégsem tétlen.

Kovács Ágnes

Gyerekkora óta hallássérült. Imád olvasni, így jött vers iránti szeretete. A Magyar Szerzők könyvei blogján osztja meg  az olvasott könyvekről a véleményét és a Versek-Egy hallássérült lány tollából facebook oldalon pedig a saját verseit. Versei jelentek már meg a Lendület magazinnál és a poet.hu oldalon is olvashatjátok őket.

Kovács Ágens: Szavak

Szavak nem jönnek
Szavak elhalkulnak
Szavak eltűnnek.

Fejemben hallom
Fejemben értem
Fejemben egész mondatokká válnak.

Félek elmondani
Félek kimondani
Félek leírni.

Érted amit mondok?
Érted amit írok?
Érted?

Fáj hogy nem ért
Fáj hogy nincs mellettem
Fáj hogy szavak elakadnak.

Nehéz kimondani
Nehéz elmondani
Nehéz megértetni.

Van hibám nem is egy
Van hibám nem is kicsi
Van hibám de nem félek.

Nem félek kinyílt a szemem
Nem félek látom elfogadnak
Nem félek új barátaim vannak.

Ti írtatok már verset? Melyik a kedvenc versetek? Ismertek még hallássérült írókat? Írjátok meg nekem is kommentben! 😉