Lépj ki a komfortzónából KIHÍVÁS

A Vígszínház Pál utcai fiúk reklámja olyan jól sikerült, hogy meghozta az én kedvemet is a színházba menéshez. Már előtte is lappangott bennem, hogy milyen jó lenne színházba menni, de hamar elmúltak ezek a kis fellángolások, mert féltem a csalódástól, hogy felnőtt fejjel sem tudnám élvezni az egyébként nagyszerű előadásokat.

Utoljára első osztályos koromban jártam színházban az osztályommal. Többször is voltunk, de csak egy előadásról maradt meg néhány képfoszlány,  a kellemetlen érzések. A kis herceg is csak azért maradt meg szerintem, mert egy videó vetítéssel kezdődött és a repülőgép becsapódástól én is összerezzentem, olyan hangos volt. Mivel nem hallottam semmit, látni is alig láttam (messze voltunk a színpadtól) másfelé bámészkodtam.  Ott ültem a székben és néztem, hogy nem ér le a himbálózó lábam, gyönyörködtem a mennyezetben és efféle hasznos elfoglaltságot kerestem, hogy ne unjam el magam.

Pedig milyen hasznosak lettek volna ezek az előadások

Akkor még nagyon az út elején voltam. Csupán két éve volt hallókészülékem, nem fogtam fel, hogy én nem úgy hallok, mint mások. Abban az évben kezdtem a sulit, ami szintén új korszakot nyitott az életemben. Azt gondoltam a többieket érdekli, csak nekem uncsi ez a színházas dolog. De most már tudom, hogy ők hallottak, ezért élvezték, én pedig mivel nem hallottam, ezért nem kötött le a dolog.

Ráadásul a mostani (3.) készülékemmel már sokkal több mindent hallok, mint az akkorival. (A 14 évesen kapott készülékemmel hallottam először a madárcsicsergést.)Most már szájról olvasni is tudok jó körülmények között. Na de a színházban lehet jó körülmény?

Szóval egy éve készülök, hogy megnézem a Pál utcai fiúkat, de mindig irtó hamar elfogytak a jegyek. De nagyon akartam már színházba menni, ezért kerestem más művet. Így esett a választásom, Menekülők című drámára, amit a Csokonai Színházban adtak elő.

Hétfőn kiléptem végre a komfortzónámból és 15 év után újra beléptem egy színház ajtaján.

A várakozásaimmal ellentétben sajnos kevés dolgot hallottam a darabból (ehhez lehet hozzájárult az is, hogy most jövök ki egy fülgyulladásból), de sok tapasztalattal gazdagodtam. Majd a következő alkalommal az alábbi tanulságokat figyelembe véve remélem, hogy még jobban fogom élvezni.

TANULSÁGAIM

1.0 MILYEN DARAB?

A műfaj kiválasztása fontos. Első alkalommal a próza túl emberpróbáló darab volt. Egy vígjáték vagy egy daljáték olyan szempontból könnyebb lett volna, hogy a nagy koncentrálásban jól jön egy-egy tánc vagy dal pihenésképp.

Vannak műfajok ahol nagyobb hangsúly van a látványon

1.1 A HELY

A jegyvásárláskor mondtam, hogy hallássérült vagyok, de mivel bérletes előadás volt, a legközelebbi hely a 7.sorban volt. Nem bántam, hogy oda kaptam helyet, mert elvileg középen a legjobb az akusztika, és úgy voltam vele, hogy a nyakam sem fog kiállni. Viszont a 7.sorból nem volt könnyű szájról olvasni, főleg úgy, hogy nagyon sokszor fordultak hátra. Legközelebb küzdeni fogok az első sorokban levő helyért. 😀 (Érdemes a színházzal előre beszélni, velem is nagyon segítőkészek voltak.)

forrás: PEXELS

1.2  TESTBESZÉD

Az elején frusztrált, hogy annyit se hallok, mint egy beszélgetésnél szoktam hallani. De közben eldöntöttem, hogy ha a szájról olvasás nem jött be, testbeszédből megpróbálom kitalálni a történéseket. A végén elmeséltem anyának, hogy én mit értettem belőle, és kértem, hogy egészítse ki a hiányos részeket. Képzeljétek, egész sokat értettem a testbeszédből! Nem lett annyira más az én verzióm. 😉

Ezek voltak a tapasztalataim és várom, hogy a magyar színházakban felirattal is lehessen követni az előadásokat.

Most pedig kezdődjön a játék! Lépjetek ki ti is a komfortzónátokból és csináljatok valamit, amit eddig a hallássérülésetek miatt nem csináltatok. Ha teljesítettétek a kihívást meséljetek el és küldjétek róla képet vagy videót. Hajrá! 😉

A cikket írta: Kajtár Dóri

2018-05-29T08:45:52+00:00