Hallássérültként könnyen előfordulhat, hogy rosszabbul élted meg az iskolás éveket, de biztosan voltak jó oldalai is. Most néhány sorstársat kérdeztem meg arról, ők mire emlékeznek az iskolás éveikből.
,,Megböktek, megvárták, hogy forduljak feléjük, majd eltakarták a szájukat és úgy beszéltek hozzám. Eleinte rossz volt, de később nem vettem róluk tudomást. Azokkal foglalkoztam, akik normálisak voltak velem.”
Apropó, ez jó taktika! Én is a barátaimmal lógtam inkább, és egy idő után már ki mertem állni magamért is. Ebből már látták a gonoszkodók, hogy nem vagyok félős, csak nem szeretek feleslegesen veszekedni.
,,Néha jól jött, hogy szájról olvasok. Ha nem tudtam az anyagot feleléskor, a barátnőm lesúgta, én pedig leolvastam a szájáról.”
Micsoda áldás!
,,Túl sokáig néztem a tanárt, mert nem értettem, mit mond. Rám nézett, és megkérdezte, szerelmes vagyok-e belé.”
Én is belefutottam már ehhez hasonlóba, tőlem azt kérdezik meg folyton, hogy van-e valami baj a megjelenésükkel. Vegyétek lazán a dolgot, és tudjátok, a humor mindent megold, viccelődjetek!
,,A tanár pikkelt rám. Magyarból rendre meg akart buktatni, a tollbamondásokat megíratta vele, pedig mondták neki, hogy másképp kérje számon tőlem az anyagot. Mindig belém kötött, és ennek akkor lett vége, amikor elment anyaságira, és kaptunk helyette egy másik tanárt. Érdekes módon nála jól teljesítettem, és amikor egy látogatás során ezt a volt tanárom szóvá tette, a tanárom megvédett, közölte vele, hogy szálljon le rólam. Ez nagyon jól esett.”
Ne tudjátok be a hallássérülésetek hibájának ezt. Sajnos vannak emberek, akik random kipécéznek valakit, függetlenül attól, hogy hall vagy nem.
,,Volt egy lány, aki nagyon utált engem és folyton szekált. Csak azután hagyta abba, amikor rájött, hogy a szájról olvasás miatt sokat tudok segíteni neki a puskázásban.”
Legalább korán megtanultátok, hogy előnye is van annak, hogy hallássérültek vagytok, nem igaz?
,,Egyszer kihívtak felelni, és én nem készültem órára. A tanár a fejemhez vágta, hogy nem adhat jó jegyet csak azért, mert hallássérült vagyok.”
Velem is megtörtént. Nem tudtam hirtelen mit mondani erre, főleg, mert meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Mai fejemmel valószínűleg lezseren visszavágnék, hogy nyugodtan írja be az egyest.
,,Megpróbáltam elmagyarázni a tanáromnak, hogy miért okoz problémát elsajátítani a tananyagot, ha ő háttal magyaráz, miközben a táblára ír. Az volt rá a válasza, hogy a többiek érdekes módon meg tudták oldani a feladatot. Mondtam neki, hogy igen, mert ők hallanak. Nem értette.”
Értetlen tanárokkal nekem is volt dolgom, és ez borzalmas érzés. Hihetetlen volt tudomásul venni, hogy ez TÉNYLEG megtörténik velem, és ennél csak az volt rosszabb, hogy az összes ilyen esetben úgy kellett megcsinálnom a tárgyat, ahogy bírtam. Ma már a végsőkig elmennék, hogy az igazamért harcoljak.
Van neked is valamilyen emléked az iskoláról? Ne tartsd magadban! Írd meg nekem facebook üzenetben!
A cikket írta: Puha Andrea
