Talán a hallássérült sors egyik legnagyobb terhe az, hogy folyton újabb és újabb korlátokba ütközünk. Ezek a korlátok ráadásul tökre nem kiszámíthatóak. Ez nem olyan, mint a KRESZ-vizsga, amiről tudod, hogy ha vak vagy, akkor az nem fog menni.
A hallássérültek nem egyformák. Te és én sem hallunk egyformán. Neked és nekem is tök mások a korlátaink, éppen ezért gyakran menet közben derül ki, hogy pontosan mi nem megy, miért nem megy és milyen segítség a megfelelő számotokra. Tetszik, nem tetszik, ez egy ilyen buli.
Bevallom őszintén, hogy engem mindig rendkívül megviselt, ha újabb és újabb korláttal szembesültem, és egyáltalán nem esett jól tudomásul venni, hogy nem tudom megugrani ezeket a korlátokat. Elvégre kinek jó érzés elfogadni azt, hogy a nyelvtanulás nem megy a sokadik nyelvvel és a sokadik módszerrel sem? És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mennyire rossz az egyes korlátok miatt elesni olyan lehetőségektől, amelyekre amúgy nagyon vágyunk. (Például külföldre mennél tanulni, mert van ambíciód, de nyelvismeret hiányában nem tudsz. Ennél speciel súlyosabb az, amikor olyan területen van végzettséged, ahol állásinterjún alapkövetelmény az idegen nyelv ismerete. – ma a legtöbb helyen már egyébként is az.) Csoda hát, hogy ez frusztrációt szül?
Hogyan lehet ezt kibírni? Hát kiskapukkal!
Azaz, ha már korlátaitok vannak, akkor tágítsátok azokat valamilyen módon. Jó taktika, ha ahelyett, hogy arra koncentrálnátok, hogy mire nem vagytok képesek, koncentráljatok inkább arra, hogy milyen más lehetőségeitek támadnak általa. Váltsatok nézőpontot, néhány példán keresztül mondom is, mire gondolok!
Nem megy az idegen nyelv? Mennyire? Melyik?
Ne keseredjetek el amiatt, hogy nem megy az idegen nyelv. Nekem például a német és a szlovák – hiába tanultam évekig – , egyszerűen nem ment a suliban, pedig szerettem volna megtanulni. Csak sokkal később vettem észre, hogy az angolt jobban meg tudom tanulni. Ne adjátok fel az első kudarcnál, keresgéljetek addig, míg nem találtok egy olyan területet ebben a problémakörben, ahol nem érzitek hátrányosan magatokat.
Ugyanez érvényes arra is, hogy milyen formában tanultok. Nekem csoportban, sztályban nem ment a tanulás, külön tanárnál viszont igen.
Nem jut el hozzátok minden infó? Pótoljátok!
Ne csüggedjetek el attól, hogy a felirat nem minden csatornán megfelelő és elérhető, vagy hogy a rádiót nem halljátok. Az online hírmédiából, ha tudatosan szemezgettek, semmiről sem maradtok le!
Nem tudtok tévében filmet nézni? Na és?
Ma már találtok olyan mozit, ahol feliratos filmeket adnak – pl. Uránia -, de le is tölthetitek őket kicsit később. Ráadásul annak is megvan a maga előnye, hogy nem fogyasztjátok azt a kínálatot, amit a többség: a keresgélések miatt sokkal szélesebb spektrumon ismerkedtek meg a filmekkel, előbb belemerültök például egy művészfilmbe is. Ez nem rossz dolog ám!
Nem hallod a madárcsicsergést? Képzeld el!
Lehetne szomorkodni azon, hogy mennyi mindent nem hallotok, de valamilyen szinten pótolni tudjátok ezt a hiányt az életetekben. Például megfigyelhetitek a mozgását a nem hallott hangnak – az eső hangját például tökéletesen visszaadja a becsapódás gyakorisága az ablakon, de akár utána is olvashattok, a könyvek szépen leírnak bizonyos mozzanatokat, hangokat, az én világom gyakorlatilag a könyvekből épült fel ezzel a módszerrel.
Te hogyan teszed egésszé a világodat? Írd meg nekem!
A cikket írta: Puha Andrea
