Már javában benne vagyunk az őszben. Néha még simogat minket a nap, de egyre gyakrabban csípnek a hideg reggelek és esték.

Végre eljött a kuckózás ideje. Olvasó sarkunk, vagy a puha fotelünk egész nyáron várt bennünket. Többnyire hiába, mert mindig volt valami program, és ha otthon voltunk, akkor is kint a szabadban. Ez jól is volt így, de itt az idő, hogy készüljenek a forró csokik, kakaók vagy a gőzölgő teák és előkerüljenek a vastag zoknik, pihe puha plüss plédek ééés a kedvenc könyvünk, vagy amit már olyan régóta terveztünk elolvasni. Le a hallókészülékekkel és irány a kuckó!

Mi, nagyothallók szerintem különösen szeretünk olvasni. Ti is így gondoljátok? Kiskoromban a könyvek szinte a legjobb barátaim voltak. Megértettük egymást. Nem kellett koncentrálnom, visszakérdeznem és akkor sem biztos, hogy értem, hogy mi van. Az is igaz, hogy mi egész nap olvasunk, szájról. Élvezem, hogy van ez a szuperképességünk, de nap végére eléggé lefáraszt minket a koncentrálás: szájról szemre, majd újra szájra,  hogy azért a szemkontaktus is meglegyen. 🙂 Mikor könyvet olvasunk az teljesen más! Felszabadító érzés. Ilyenkor minden erőfeszítés nélkül hallom a bajuszos férfit, a zárt szájjal motyogó nőt. Elképzelem a különböző hangokat,  amik közel sem biztos hogy olyanok, mint a valóságban,  de az enyémek. Annyira beleélem a történetekbe magam, mintha mindig is hallottam volna. Csak mi: a könyv, a csend, a képzelet és a könyvnek az az illataaa.

Ti is ismeritek ezt a viccet?

„Két molylepke repül ki este a moziból.
Kis idő múltán az egyikük megszólal:
– Hm… a könyv jobb volt.”

Már egész kicsi korom óta rendszeres látogatója vagyok a könyvtáraknak. Jó, egyetem óta eléggé átalakultak a fogyasztói szokásaim, de olykor (mindig ☺ ) engedek a csábításnak és viszek haza egy-két olyan könyvet is, ami nem a vizsgákhoz, beadandókhoz vagy a szakdogához kellenek. Az más kérdés, hogy szinte csak belelapozgatni van időm. ☹

Nagyon szerettem az ifjúsági regényeket. Csukás Istvántól: Nyár a szigeten, Vakáció a halott utcában; vagy Nógrádi Gábor: Gyerekrablás a Palánk utcában, Bátyám/öcsém zseni, Segítség ember című könyvei nekem favoritok voltak. De amennyire szerettem Lucy M. Montgomery (Anne a Zöld Oromból, Váratlan utazás), Szabó Magda (Születésnap), Kertész Erzsébet (Szonja professzor) és Jane Austen könyveit, épp olyan szívesen olvastam az öcséim által választott könyveket is, mint például a Joachim Masannek által írt Vad foci banda.

Azok a régi szép idők, gondtalan gyerekkor, mikor annyi időnk volt olvasni!  Most pedig rohanunk, és inkább kockulunk, mert képeket nézegetni és hozzájuk egy-két sort elolvasni nem annyira megerőltető. De kockulás helyett kuckózzunk! Sokkal hangulatosabb és a Yale Egyetem professzorai is megállapították, hogy aki már heti fél órát olvas, annak is nő a várható élettartama, a heti 3,5 óránál többet olvasóknak (nem újságot!), annak 23%-kal nőhetnek az esélyei. ☺ 

Végezetül megosztom veletek, hogy melyik két könyvet tervezem elolvasni, ami a hallássérült létről is szól.

#1 Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Egy siket fiú története. A szerző egy interjúban ezt mondta, „Bevallom, nem nagyon hittem benne, hogy egy siket fiú története bárkit érdekelni fog, de arra gondoltam, én mindenképpen meg szeretném írni.”

Mindenesetre én nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy épp halló személy hogyan látja a mi világunkat.

#2 Helen Keller: Csöndes, sötét világom

Az első siket és vak diák életrajza, aki főiskolai diplomát szerzett.

+1 Loványi Eszter: Kuku és barátai

Ha lesz gyerekem, ezt a könyvecskét mindenképp lapozgatni fogjuk. ☺ Annyira játékosan és kedvesen ismerteti a kisgyerekekkel a segítőkutyák és különböző fogyatékossággal élő gazdik világát, hogy az valami elképesztő! Ebből a könyvből könnyen megtanulhatják már a kicsik, hogyan legyenek empatikusak a hallás-, látás-, mozgássérült és autista személyekkel.

Ti is a könyvek megszállottai vagytok? Mik a kedvenceitek? Írjátok meg hozzászólásban! ☺