Nem kell hallássérültnek lenni ahhoz, hogy valaki parázzon a repüléstől. Személyenként változó ki hogy éli meg a repülőzést. Míg valaki nagyon fél fent, más imád a felhőkben lenni. Vajon nekünk másabb repülővel utazni, mint a hallóknak?

Megkérdeztem néhány nagyothallót, milyen tapasztalataik voltak, mikor repülőre ültek. Arra a következtetésre jutottam, hogy…

… GYAKORIAK A ROSSZULLÉTEK

A légnyomás sokszor a jól hallóknál is okoz némi fejfájást, de a beszámolók szerint a nagyothallóknál erősebb tünetek vannak. Persze, mint mindenhol, itt is vannak kivételek. Ismerek olyan nagyothallót, akinek semmi baja nem szokott lenni a repüléskor. Az általános eset azonban az, hogy felszálláskor és a landoláskor szédülés, fejfájás lép fel. De előfordulnak durvább rosszullétek is.

Eszti elmesélte, hogyan szokta meg a repülővel utazást.

„A hallójáratom vékony, emiatt rettenetesen érzékeny. Az első repülő utamnak tapasztalatok nélkül vágtam neki. Leszálláskor és felszálláskor nagyon fájt a fülem, és egy óráig nem hallottam. Vissza úton egy vihar elől menekült a repülő, emiatt éles kanyarokat vett és olyan érzés volt, mintha két oldalról kést döfnének a fülembe, úgy fájt, mint egy középfülgyulladás. A rágózás sem segített semmit. Mikor leszállt a gép éreztem, hogy valami folyik a fülemből, azt hittem vér, de csak izzadtság volt. A fül legpuhább részénél begyulladt és valami csomó keletkezett. Két hétig nem hallottam. 4 napig siket voltam, a többi nap pedig nem hallottam annyira, mint azelőtt. Orrspayt kaptam és egy hónapot vártam, mire visszajött a hallásom…

A következő repülésem előtt orvoshoz mentem, aki azt tanácsolta, hogy repülés előtt egy héttel, repülés időszaka alatt és utána is egy héttel Nasivin orrspayt használjak. Felszállás előtt telenyomtam magam Nasivinnel, nyomáskiegyenlítés, rágó, víz. A felszállást fájdalmak nélkül túléltem. De repülés közben fájt a fülem, amikor kikapcsoltam a készülékemet valamennyivel jobb lett. Folyamatosan orromat befogva fújtam ki a levegőt (nyomáskiegyenlítés) és az utastársam mentát rakott az orrom alá, de így is borzasztóan fájt, de 3 óra repülőút után megmaradt a hallásom!

Később rájöttem, hogy a nyomáskiegyenlítést azonnal meg kell kezdenem és az orrsprayt folyamatosan adagolni kell és közben rágóznom. Már az első ereszkedésnél nagyon figyelnem kell és akkor csak egy picit fáj. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor landolás után egy napig a fülem nem az igazi,(Izomlázhoz hasonló érzés) de nem fáj, és utána jól hallok. Az is nagyon fontos, hogy teljesen tiszta légutakkal kell felszállni, náthásan nem is ajánlott, mert a váladékot feltolja a légnyomás, ezért az utazást megelőző napokban nagyon vigyázok, hogy meg ne fázzak.”

… BIZONYTALANSÁG AZ INFORMÁCIÓ HIÁNY MIATT

Már megszoktuk és elfogadtuk, hogy lemaradunk bizonyos információkról, de a repülőn, ha hirtelen baj van, egyedül utazunk és bemondanak valamit, akkor mit csinálunk? Én eddig háromszor repültem. Az első repülésemkor halló ismerősökkel utaztam.

Csak utólag esett le, hogy mennyit jelent az, hogy van halló utastársam. Másodjára két siket ismerősömmel utaztam és a gépen ülve döbbentem rá, hogy rejt magában veszélyeket, ha egyedül utazik az ember hallássérültként.

Hármunk közül én hallottam legjobban, így én kommunikáltam a légi utas kísérőkkel, angolul. Meg kell mondjam: nagyon kellemetlenül éreztem magam. Egyrészt az angol miatt is, másrészt ha nem hallok valamit, nem bólinthatok, mint ha érteném, mert egy vészhelyzetben az életünk is múlhat egy-egy szón. Ráadásul felelősséget éreztem a két siket ismerősöm életéért is. Visszautazáskor egy órát ültünk a gépbe bezárva, vártuk az indulást. Fél óra elteltével a rádióba bemondta a pilóta, hogy mi van, de persze nem értettünk belőle semmit, olyan halk volt. Senki nem jött minket tájékoztatni, pedig tudták, hogy nem hallunk. A mellettünk lévő utasoktól tudtuk meg, hogy műszaki hiba elhárításán dolgoznak fél órája, de majd nemsokára indulunk. Eléggé kiszolgáltatott helyzet volt.

Akik repültetek már tudjátok, hogy az elején tartanak egy biztonsági oktatást, ahol megmutatják, hogy vészhelyzetben mit kell csinálni. A három utazásomból egyszer kis képernyőn is mutatták, angol felirattal. Viszont a többin nem, és ha messze van a helyünk a stewardesstől, akkor számolnunk kell azzal, hogy se látni, se hallani nem fogjuk. És ez első utazáskor elég ijesztő. Ezért is érdemes jelezni, hogy hallássérültként utazunk.

Utolsó alkalommal megkérdeztem a légiutaskísérőinket, mit érdemes tenni, ha valaki hallássérült. Azt mondták, hogy érdemes jelezni már a becsekkoláskor, hogy hallássérültek vagyunk. Így a beszálláshoz, a kapuhoz elkísér minket egy asszisztens. Ha a repülőgépen levő személyzet tudja, hogy hallássérültek vagyunk, akkor a biztonsági utasításokat írásban, kis prospektus formájában megkapjuk. Ha pedig baj lenne, (eddig még sosem volt) akkor nekünk külön jeleznek. Azt mondták nem szokott gond lenni, jellemző, hogy már utazás előtt szólnak az utasok a halláscsökkenésükről. Ti se kísérletezzetek az eltitkolásával! 😉

Szerintetek sok hallássérült utazik naponta? Képzeljétek a stewardessek azt mondták, hogy általában minden járaton szokott egy-két hallássérült utazni!

Vannak nehézségek fent, de ki mondta, hogy hallássérülten ne lehetne pilótának lenni?! Többen nem ismerték a lehetetlen szót és határaikat feszegetve, pilótaként emelkednek a magasba.

 

Nagyon gyönyörű a látvány a magasból és jókat lehet elmélkedni odafent. Nem éri meg kihagyni félelem miatt, de érdemes előre jelezni a jegyvásárlásnál, hogy hallássérültek vagyunk, mert akkor jobban odafigyelnek ránk, és ha bármi adódna, tudjanak segíteni. A légnyomás ellen pedig tesztelni kell, hogy kinek milyen módszer jön be a fájdalmak enyhítésére és a maradék hallásunk megőrzésére! Emellett reméljük minden járatot felszerelnek kijelzőkkel, ahol feliratokkal tájékoztatnak minket, főleg, ha minden járaton legalább egy hallássérült utazik! 😀

„Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.” /Leonardo da Vinci/

Nektek milyen tapasztalataitok vannak a repüléssel kapcsolatban? Szerettek repülni?

A cikket írta: Kajtár Dóri