A Siketek Világszövetségének (WFD) első megtartott világkongresszusa (Róma, 1958) óta minden év szeptember utolsó hete a Siketek Nemzetközi hete (International Week of the Deaf). A hét méltó lezárásaként szeptember utolsó vasárnapján ünnepeljük a Siketek Világnapját (International Day of Deaf).

Valahol Hallássérültek világnapjának is fordítják. Ez azért lényeges különbség, mert így a nagyothalló emberek, azaz mi is bekerülünk a képbe. Arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk kicsit erről, hogy ti melyik állapotot tartjátok magatokénak. Melyik kifejezésről mit gondoltok.

Nem mindig a hallásvesztés mértéke határozza meg azt, hogy valaki siketnek vagy nagyothallónak „mondja” magát.

Vannak olyan emberek, akiknek van hallásmaradványuk, mégis siketnek vallják magukat, vagy vannak, akik súlyos hallássérülésük ellenére nagyothalló személyeknek. Véleményem szerint ez az emberek identitásától is függ. Szerintetek?

Többször írtam már róla, hogy a ’fogyatékkal élő ember’, ’fogyatékossággal élő személyek’ kifejezésekkel kicsit kettős érzésem van. Egyrészt tök jó, hogy a régebben használt szavakat, mint például a ’fogyatékos’, a ’béna’, a ’süket’ kezdték lecserélni, mert a hétköznapi életben is mondogatták nem hallássérült, mozgássérült emberekre is, sértő céllal. Ezért új szavakat készítettek, hogy ne legyen számunkra bántó. Külön tetszik, hogy elkezdtek odafigyelni rá, hogy ne főnévként, hanem melléknévként használják ezeket a jelzőket, mert ezek csak az állapotunkra utalnak. Másrészt meg nekem kicsit gyűjtőfogalom, hivatalos és általánosító.

Hallottatok már a People First Mozgalomról? Angolul a fogyatékos ember úgy van, hogy disabled person. De ha előszőr a fogyatékosságot említjük, akkor maga a személy háttérbe szorul. Rögtön mindenféle előítélet, sztereotípia el kezd cikázni a fejünkben.

Ezért találták ki, hogy fordítsuk meg a két szót, mert az ember a lényeg, nem az, hogy valamilyen fogyatékossága van.

Így született a kifejezés: person with disability (ember fogyatékossággal, akadályozottsággal). Ez nem túl magyaros, ezért fordították fogyatékossággal élőnek. Bár ugye így az elv sérült, mert megint ott tartunk, hogy először a fogyatékosság jut el az agyunkig.

A szándék megvolt. És még mindig jobb, ha valami sértő kifejezést használnak, amikor rólunk beszélnek. Viszont a szavakon kívül az is fontos hogyan, milyen hangsúllyal beszélnek rólunk, mert az is sokat elárul.

Siket? Nagyothalló? Implantos? Hallássérült? Hallásvesztéssel élő? Fogyatékossággal élő? Ti melyik állapottal azonosultok, melyiket szeretitek látni, hallani?

Boldog napot kedves siket, nagyothalló, CI-s, BAHA-s, hallássérült, halláskárosodott, hallásvesztéssel élő sorstársaim! Álljatok ki magatokért, a jogaitokért! 🙂

Kajtár Dóri