A 27 éves váci srác 4 éve költözött ki Angliába a feleségéhez. Apák napja alkalmából Izsóf Dáviddal arról beszélgettünk, milyen apának lenni hallássérültként.

Mikor lettél hallássérült? 

Születésem után kb. másfél évvel derült ki, hogy mindkét fülemre nagyothalló vagyok. Nem tudták megmondani az orvosok, hogy mi okozta a hallássérülésem – csak találgatni lehet. Ez teljesen rendben van.

Hatással volt az életedre?

Jó kérdés, én mindig kaptam segítséget a szüleimtől és jártam logopédushoz gyerekkoromban, nem éreztem, hogy bármilyen hátránnyal járna számomra. Rokonaim és iskolai tanáraim, iskolatársaim is elfogadtak, ezert úgy gondolom teljesen normális volt számomra, hogy nagyothalló vagyok.

Külföldön mennyire boldogulsz az angollal?

Nagyon minimálisan értem meg a szavakat, amit mondanak, mint például a pizza, pasta, money, cash, work, fulltime ilyesmi, amelyek a munkámhoz kellenek. Ha valamit nem nagyon értek, amit mondanak, akkor megkérem, hogy írjak le nekem a telefonomon és így megértem nagyjából és egyszerűbb és gyorsabb is. A hallássérülésem miatt nem nagyon megy az angolom, főleg a kiejtésem. A feleségem nagyon sokat segít tolmácsolni, például az ügyintézésekkor és az orvosnál is.

Voltak félelmeid, hogy hallássérültként milyen férj, apuka leszel?

Áh nem, nem voltak félelmeim egyáltalán, nagyon vártam már, hogy férj és nagyon jó apuka legyek. Legnagyobb öröm nekem, szeretni a családomat: a feleségemet Henriettát és kislányomat, Hanna babát. Foglalkozni velük. Nagyon jó látni, hogy szépen felnő a Hanna (nagyon gyorsan telnek a napok 😀 ).

Hogyan veszed az akadályokat?

Henrietta, a feleségem mindig szól nekem, hogy felkelt a Hanna és foglalkozzak Hannával. Etessem meg, pelenkázzam, amíg asszonyom picit alszik tovább – mert ő általában éjszaka kel fel, hogy megetesse Hannát. Ha nincs itthon feleségem, akkor mindig fel szoktam venni a Bellman & symfon okos karórát, ami jelzi Hanna sírását, a füstöt, na meg kapucsengőt is!

Mi mindenben megosztjuk a feladatokat a feleségemmel. Én is pelenkázom, etetem, fürdetem Hannát, olvasok neki és játszok vele ugyanúgy, mint feleségem. Eddig nem érzem, hogy a hallásom bármiben is nehezítené az életet. Mindent szépen ki lehet alakítani, és örülünk, hogy Hanna is boldog kis bébi. Meg, ha hallássérült is lenne Hanna, akkor sem aggódnék, mindenre megtanítanám, hiszen van benne saját tapasztalatom.

Mit adott számodra az apaság? Megváltoztatott?

Sok mindent adott számomra apaság. Például, hogy december 24-én estefele született meg Hanna (Jézuska hozta) nagy öröm volt nekem. Előre tudtam, hogy lány lesz és szép és egészséges lesz a kisbabánk. Azt is megjósoltam, hogy karácsonyi baba lesz, pedig januárra vártuk.  Nem változtam meg, ugyanolyan vagyok. Ugyanúgy csinálom a dolgokat, csak annyi, hogy van családom, akiket szeretek és törődöm velük.

A kislányod mit szól az implantátumodhoz?

Most másfél éves Hanna. Még nemigazán fedezte fel azt, hogy nekem más a hallásom – az implantomat viszont eddig nem próbálta levenni, megfogdosni. Sejtheti, hogy ezzel hallom a hangokat, de általában a szemüvegemmel szórakozik inkább.

Mit üzennél a hallássérült fiúknak, akik apaság előtt állnak?

Hajrá fiúk és ne féljetek! Babázni nagyon jó dolog és sok boldogságot tud okozni az életünkben.

Általában, ha a gyerek lány, akkor apás, ha fiú, akkor anyás. Nem kell tartani tőle, mindent meg lehet oldani közösen.

 

Köszönöm szépen az interjút! És sok ilyen vidám pillanatot kívánok még nektek!

Kajtár Dóri