5 dolog amit, a “Tudom, hogy én is képes vagyok rá” pályázat adott nekem

2016 tavaszán az Acusticus hallókészülék szaküzletbe mentem próbakészülékért, ugyanis lejárt a kihordási ideje a meglévő csodadarabomnak (6 évig teljesítenek szolgálatot). Ott láttam meg egy színes szórólapot, amiről mosolygós fiatalok kacsintottak vissza rám,  üzenve, hogy: Tudom, hogy én is képes vagyok rá.  18-30 éves  hallássérült fiataloknak szólt a pályázat,  és az a jó hír, hogy idén is meghirdetésre került. 

A saját történetemen keresztül szeretném megmutatni, hogy mennyi mindent adhat egy ilyen pályázaton való részvétel. Igaz, a főnyereményt, a hallókészüléket egy példakép tehette a fülébe, de mindannyian elmondhatjuk, hogy győztesei voltunk a pályázatnak.

Szóval, itt van az én 5 nyereményem. 

#1 Nosztalgiázás

Szakdolgozatot írtam és záróvizsgára készültem. Azzal voltam elfoglalva, hogy mi nincs kész, és mit nem tudok (amúgy is, a mai rohanó világban előfordul, hogy az elmélkedésre, értékelésre, sikerek és kudarcok feldolgozására nem marad időnk.) Nagy volt a para,

de sok erőt adott, mikor kicsit leültem és átgondoltam, hogy az elmúlt röpke 20 év alatt, azért sikerült valamit elérnem és ezt is meg fogom tudni csinálni! Amik másoknak természetes dolgok, nekünk nem volt magától értetődő az elején, hogy fél füllel is meg lehet csinálni.

De végül kitartással, szorgalommal, kreativitással és segítő családtagokkal, barátokkal, tanárokkal nekünk is meg lett a felvételi, a nyelvvizsga, az érettségi és a versenyeken elért eredmények vagy egyéb hobbiban való remekelések. ☺

#2 Sorstársakat ismertem meg

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nem  ismertem nagyothallókat a korosztályomból. Ismertem siket és halló gyerekeket, de nagyothallót nem. 

Jó érzés volt, hogy korombeli sorstárs barátaim is lettek, akikkel megértjük egymást, hiszen hasonló szituációkat élünk meg nap, mint nap.

Eldöntöttük, hogy szeretnénk továbbra is tartani a kapcsolatot. A személyes találkozókat sajnos nehéz úgy megszervezni, hogy mindenkinek jó legyen (a térbeli-időbeli korlátaink miatt), mivel az ország különböző pontjain tanulunk, dolgozunk, de volt már több sorstárs-tali. Én csak egyen tudtam ott lenni, de azon nagyon, de nagyon jól éreztem magam! Ti szeretnétek valami bandázást, közös programot? 🙂 

#3 Lehetőségek

Ahogy kezdtem kijönni a kamaszkorszakomból, egyre inkább szerettem volna, ha beszélhetnék a nagyothallásomról és úgy általánosságban, hogy milyen nagyothallónak lenni. Nem mintha celeb vagy sztár akartam volna lenni 😀 , hanem volt egy késztetés bennem, hogy milyen jó lenne, ha tudnánk abban segíteni, hogy az utánunk jövő nagyothalló generáció már ne érezze egyedül magát, mint ahogy mi éreztük. Azért, már nekünk is könnyebb dolgunk van, mint régen. Nem vagyunk elszeparálva vagy kirekesztve a társadalomból és a halló honfitársainkban is megvan a segítőkészség. De, ha minél többen kiállnunk és elmondjunk a saját történeteinket, tapasztalatainkat akkor ez még javulhat! 😉 

Nagy a felelősség rajtunk, akiket érintettek vagyunk. A mi érdekünk, hogy tudják a hallók, hogy miben más az, hogy mi hallássérültek vagyunk. Mert akkor fognak tudni ők is segíteni, nyitni felénk.

Ebben már sokan úttörő munkát végeztek az elmúlt évtizedekben, így most ideje nekünk is becsatlakozni. 🙂 Ezért is volt óriási megtiszteltetés, mikor a Hobby Rádióba adhattam interjút a pályázatról és arról, hogy miként élem meg azt, hogy nagyothalló vagyok. És 2017 október óta itt, a Hangforráson írhatok nektek is, amit remélem Ti is élveztek! 😉

#4 Visszacsatolás

Miután a pályaműveinket több közösségi oldalon megosztották, kiderült, hogy az ismerősömnek az ismerősének az ismerőse is hallássérült, aki most fog érettségizni és bátorító volt neki olvasni, hogy érdemes lesz egyetemre menni, mert ő is meg fogja tudja csinálni. Ezen kívül több üzenetet is kaptam az olvasóktól, hogy inspiráló volt a történetünk.

Ez is megerősített abban, hogy érdemes felvállalni a történetünket, mert olyanok számára is hasznos lehet, akiket akár még nem ismerünk.

#5 Európa bajnokságon voltam

Általános iskolás koromban hétvégente sakkversenyről sakkversenyre jártunk. A gimnázium alatt háttérbe szorult a sakk az érettségi és egyéb foglalatosságaim miatt. A pályázatban a sportban elért sikereinket is ismertethettük, így szerzett tudomást sakk előéletemről Konkoly Sándor, a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének sakk szakág vezetője és invitált a csapatukba.

2017 nyarán magyar színekben küzdhettem meg a kiváló ellenfeleimmel Svédországban, a Siketek és Nagyothallók Sakk Európa bajnokságán, ahol hála Istennek, végül 6. helyezést értem el. Most pedig gőzerővel készülünk a nyáron Manchesterben megrendezésre kerülő Siket Olimpiára. (A csapattársaimmal, Vikivel készített riportot itt elolvashatjátok. )

Nekem sok élményben volt részem, remélem Ti is kedvet kaptatok a pályázathoz. Ha megfelelsz a jelentkezési feltételeknek ne habozz, jelentkezz! 😉

További részleteket a https://sinosz.hu/nagyothallo-fiatalok-figyelem-palyazati-lehetoseg/ linken olvashattok!

Hajrá példaképek! Hadd ismerhessünk meg Benneteket is! 😉

A cikket írta: Kajtár Dóri

2018-03-31T01:10:17+00:00