Csalóka audiogramok, avagy 3 trükk a valósághűbb hallásvizsgálat eredményért

Március 3. a Hallás napja. A nap, amikor a hallásvesztés megelőzésére hívják fel a figyelmet. Ami tényleg jó, mert sokan nincsenek tisztában a helyzetek komolyságával, például a túl hangos zenehallgatás és a munkagépek zajainak következményével. És akkor kezdenek el gondolkozni, amikor már késő. És vannak helyzetek, amikor nem megelőzhető a hallásvesztés, például amikor szülőktől, felmenőinktől örököljük. Viszont nagyothallóként is érdemes vigyázni a hallásunkra, még ha az kicsi is. A hallásszűrések ilyenkor is hasznosak, hiszen ha kicsit romlik, akkor a hallókészülékek átállításával sok feszültségtől, stressztől, fáradtságtól megkíméljük magunkat.

Tavaly írtam a hallásvesztés lehetséges okairól, adatokról, tényekről, most viszont kicsit személyesebb témát választottam. Azt, hogy hogyan változott meg a hallásszűrésre való járáshoz a hozzáállásom. Hallásszűrésre sokan nem szeretnek járni. Amit én annyira megértek, mert én is nagyon utáltam hallásvizsgálatra járni. Olyannyira, hogy a szüleim 3-4 évente tudtak csak elvinni, mert mindig akkor hisztit csaptam, hogy senki nem ismert a csendes, nyugodt kislányra. Visszagondolva, volt egy két kínos, de vicces szituáció. 😀

Kinek ismerős az, amikor bemegyünk abba a szobába, hirtelen elkezd zúgni a fejünk. Aztán jönnek azok az idióta csipogások. Most hallom? Vagy csak beképzelem? Most csak zúg, vagy ezek igazi hangok?

Egyszer mondták, hogy kicsit javult a hallásom, mire rájöttem, hogy azért mert már tudom, hogy melyik oldalról kell hallani és nagyon oda koncentrálok. Tudjátok, mikor a lástásvizsgálatos táblán is ugyanazok a betűk vannak és már fejből tudod…

Az a baj, hogy a hallásvizsgálatok eredményei szerintem nem tükrözik a valóságot. Jelentkezünk akkor is, amikor csak zúg a fülünk, máskor azt hisszük, hogy csak  zúg, de közben meg halljuk. Kiszámíthatóak a hangok, mert mindig ugyanarról az oldalról jönnek. Mert ezek nem életszerű helyzetek. Legalábbis én, ha nagyon koncentrálok, akkor sokkal jobban hallok. Egy csendes szobába meg mégúgy. De ha már egy kis zaj is van, és nem tudom, melyik oldalról számítsak hangra, akkor még készülékkel se hallom meg, ha nekem szólnak.

Nem egyszer volt olyan, hogy nehéz volt beállítani a készülékemet, mert a vizsgált eredményre beállított hallókészülékemmel szinte semmit nem hallottam. Volt olyan, hogy, na csak tudjuk le és jelentkeztem mindig, aztán csodálkozott az audiológus a beállításkor, hogy hogyhogy nem jó még mindig, pedig már kétszer hangosabb, mint amit a csendes szobában mértek?!

Kiskoromban épp ezek miatt akartam feltaláló lenni. Az első találmányom pontosan a tökéletes hallásmérő műszer lett volna. Úgy képzeltem, hogy egy kütyüt berakunk a fülbe, leméri magától melyik frekvencián hogyan hallunk és megszületik a tökéletes eredmény. És ez az eredmény alapján tökéletesre be tudják állítani a hallókészüléket. A találmány várat magára, addig is kénytelenek vagyunk hallásvizsgálatra járni. És tényleg érdemes évente elmenni.

Most se vagyok odáig érte, de már nem tartom feleslegesnek, ha jó hozzáállással és néhány „trükk” bevetésével ülök be a csendszobába. Ezt a 3 dolgot tartom be, hogy a valóságot minél jobban tükröző eredmény szülessen.

#1 Keep Calm

Megpróbálom nem túlparázni a dolgot, hiszen ez csak egy hallásvizsgálat. Rájöttem, hogy sokszor az volt a baj, hogy feszülten léptem be abba a szobába, vagy ha még előtte nem is, de mikor beléptem és rám csukták az ajtót szinte kiugrott a szívem a helyéről. Az Őrjítő csendszobáról olvastatok már?

#2 Kikapcsolni

Az előzőhöz nagyon hasonló, de itt azt értem, hogy mikor nem figyelek, akkor nem hallok meg sok mindent. Ha beülök a székbe, erősen koncentrálva először a jobboldalra, hogy mikor hallom, ez egyáltalán nem életszerű. Mert ehhez az eredményhez állítják be a hallókészülékemet és akkor, ha nem koncentrálok mindig, akkor nem fogom meghallani. Szóval megpróbálok ellazulni, normálisba lenni, mintha nem számítanék hangokra és amikor meghallom akkor hallom meg.

#3 Megfelelő hozzáállás

A hozzáállás fontos, ha hamar leakarom tudni ezt a „procedúrát” magammal szúrok ki, elsősorban. Ha össze vissza jelentkezgetek, ha hallom, ha nem akkor is. Úgy megyek oda, hogy ez az én érdekem. Megteszem az én részem, és az audiológus is az övét. De ha mi úgy állunk hozzá a kérdéshez, hogy az audiológus is hozzáférjen, akkor meglátjátok nem csapásként éljük meg ezt az egészet, hanem a lehető legtöbbet hozzuk ki a hallásunkból.

Mi jut eszetekbe a hallásvizsgálatokról? Van vicces vagy ciki emléketek? Szoktatok évente járni hallásvizsgálatra?

A cikket írta: Kajtár Dóri

 

2019-03-03T00:46:14+00:00